Sokkoló kultúraváltás
A közigazgatás reformjával, azon belül is a kultúraváltási, szervezetfejlesztési feladatok megfogalmazásával már többen próbálkoztak. Vadász János, a közszolgálati reform előkészítéséért felelős kormánymegbízott két éven át alkotott erre stratégiát, Sárközy Tamás professzor lesújtó látleletként könyvben is összefoglalta, mit kellene tenni a közigazgatás újjászületéséhez. Bár ezekben a javaslatokban egyértelműen benne volt a kultúraváltás igénye, végül is Szetey Gábor személyügyi államtitkárként kapott felhatalmazást az attitűdformálásra. Ennek része volt a teljesítményértékelési rendszer (TÉR) bevezetése.
A célok tisztázása, a felső vezetés teljes elkötelezettsége, az emberek kritikus méretű tömege, amely missziónak tekinti a változást, támogató szervezeti kultúra, őszinte kommunikáció, az értékelők felkészítése, az értékelés követése – ezek nélkül nem lehet teljesítményértékelési rendszert bevezetni, legyen szó a versenyszféra valamely vállalatáról, vagy akár a teljes közigazgatásról. Ám a miniszterelnök, a kormánytagok és a minisztériumok felső vezetőinek elkötelezettsége idővel elapadt, lelkesedő kritikus tömeg sosem volt az érintettek körében, a támogató szervezeti kultúra csak álom maradt. A TÉR működése mégsem csak emiatt bukik el. Merthogy várhatóan elhal a kezdeményezés, s az erre utaló legbiztosabb jel Szetey január végi távozása.
Az államháztartás ráncba szedése, a közszféra létszámának lefaragása, a regionális átszervezések közepette logikus volt a kultúraváltási program indítása. Ám ezzel a kormány magára „uszította” saját munkavállalóit is. Nemcsak az ellenzék támadásaira kellett energiát fordítania, hanem a belső villongások, a közigazgatáson belüli csendes vagy olykor hangos fúrások is apasztották a hitet: biztos most kell ezt a projektet erőltetni?
A TÉR működtetése politikai okok miatt bukhat el. A választások közeledtével a kormánynak egyre kevésbé célja a közigazgatásban dolgozókkal való konfrontáció, így Szetey távozása kapóra is jöhet. A tárcáknál folyó „palotaforradalmak” lassan elülnek, s annak ellenére, hogy a TÉR működése jogszabályi szinten már biztosított, a tényleges minősítések helyett formális értékelések maradnak. Ez a pesszimista jövőkép.
Az optimista az, hogy új ember áll a projekt élére, s továbbviszi többek között a 900 minisztériumi vezető képzését (számon is kéri tőlük a fejlődést együttműködés, visszajelzés, motiváció terén), folytatja a közigazgatás fiatalítását, a kompetenciák fejlesztését. Ja, és kijavítja a TÉR már most látható hibáit. Merthogy van bőven. A TÉR célja, hogy az adott dolgozó munkáját a lehető legobjektívebb mérőszámok alapján ítéljék meg. Szetey azt ígérte, minél profibban dolgozik valaki, annál több pénzhez jut. S a TÉR tényleg akkor működik jól, ha a szervezet szűri a visszaéléseket, s nem sógor-koma-jóbarát alapon dől el, ki kap több jutalmat. A mostani visszásságokról több sztorit lehet olvasni a www.egykozszolga.blog.hu weboldalon. A blogírót az önértékelésekor például megkérte a főnöke, hogy néhány dolgot ugyan húzzon már ki saját magáról, mert az nem fér bele a minisztériumról alkotott képbe...
A TÉR bevezetésével sokat profitálhat egy vállalat: ha a teljesítményt elismerik, jobb minőségű munkára ösztönzi a kollégákat, az egyéni erőfeszítéseket díjazzák. Segítségével összeállítható a képzési terv, eszköze lehet a karriertervezésnek és alapja a bérek, jövedelmek megállapításának. Ennyi mindent nyerhet egy cég, ha jól működteti a TÉR-t. Vajon a közigazgatás, illetve később az egész közszféra akar-e ilyen hozadékot, vagy az eddig elért eredményeket feláldozza a politika oltárán, ahelyett hogy javítaná a hibákat, bevonva az érintett dolgozókat? Mindez még kérdés. Ám a mondás, miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, már igaz Szetey esetében. Ő most már Spanyolországból, korábbi munkahelye, a Philiph Morris globális szervezetfejlesztésért felelős posztjáról figyeli, lesz-e valami az eddigi legnagyobb magyar szervezetfejlesztési projektből.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
