Biojövő

Befellegzett-e az európai bioüzemanyag-termelésnek amiatt, hogy az EU megvonni látszik az előállítására adott támogatást? 112 dolláros olajár mellett aligha. Igaz, sokasodnak a viharfelhők az ágazat felett: a zöldszervezetek egyre élesebben támadják, és sokan a világ legszegényebb országaiban terjedő éhséglázadásokat is részben a bioüzemanyagok számlájára írják. Ám az energiaellátás biztonságától kezdve a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásáig sok más érv is van még az iparág kezében.

Az egyik ilyen hatásos indok az, hogy a bioüzemanyagok európai termelése révén az európai gazdaság erősödik, míg az olajimport az arabokat és az oroszokat gazdagítja. Az EU azt mondja, hogy az európai energiaellátást három fő szempontot figyelembe véve szükséges megszervezni: a fenntarthatóság, a biztonság és a versenyképesség követelményrendszerét kell egyszerre szem előtt tartani. A bioüzemanyagok termelésének felfutása mindhárom szempontnak megfelel. Aligha kell részletezni, mennyivel nagyobb biztonságot jelent az EU számára egy francia paraszttól megvásárolni a dízelnekvalót, mint az egyes partnereit időnként vezetékelzárással fenyegető oroszoktól. A zöldek által sokat ostorozott fenntarthatósági kritériumot pedig egyszerű szabályok beépítésével lehetne garantálni: például úgy, hogy csak második generációs bioüzemanyagokat lehessen betáplálni a rendszerbe, vagy hogy a megújuló energiaforrásokra tervezett zöldtanúsítványokat a bioüzemanyag-gyártóktól is megkövetelik. Ezek kizárnák, hogy a kivágott esőerdők fájából legyen biodízel.

A bioüzemanyagok felhasználása végső soron politikai döntés. Ha nem támasztunk vele szemben túlzott elvárásokat, akkor megalkotható olyan rendszer, amelyben a biodízel jó eszközzé válik. A kérdés „csak” az, hogy a bonyolult uniós döntéshozatal végterméke ilyen rendszert eredményez-e.