Újra Lisszabon

A múlt héten például az EU katonai bizottságának a vezetői fejtették ki aggodalmukat, hogy kevesebb szavuk lesz az uniós döntéshozatalban a szerződés által kialakított új intézményi felállás miatt. Micheál Martin ír külügyminiszter azzal hökkentette meg hallgatóságát egy előadásában, hogy beismerte: leginkább a gazdasági válságnak köszönhetően sikerült megnyerni az október 2-án tartott második népszavazást a szerződés ratifikációjáról.

Pierre Lellouche francia EU-ügyi miniszter pedig kínos bocsánatkérésre kényszerült, mert első dühében autistának nevezte a brit konzervatívokat, akiknek vezére elvetette ugyan a népszavazás lehetőségét a lisszaboni szerződésről, de azzal próbálta megnyugtatni a toryk EU-ellenes ultráit, hogy hatalomra jutásukat követően több fontos jogkört is visszakövetel Brüsszeltől.

A sort hosszan lehetne folytatni. Az EU még jó ideig a lisszaboni szerződés körül forog majd. A héten a tagállamok vezetői rendkívüli csúcstalálkozót tartanak a dokumentum hatálybalépéséből következő személyi döntések megoldására, vagyis az Európai Tanács elnökének és a közös „külügyminiszternek” a kiválasztására.