Tíz év elteltével, úgy tűnik, mintha lent, délen megállt volna az idő. Mind a görög, mind az olasz államadósság lényegében változatlan szinten áll, annak ellenére, hogy a két ország kiemelkedően részesült az euró előnyeiből, mert a hosszú lejáratú adósságaik kamatai a németországi szintre estek, az egységes valuta bevezetésének köszönhetően. Ez önmagában is 10 milliárd eurónyi megtakarítást eredményezett számukra évente, ennek hatása szinte egyáltalán nem látszik az államadósságuk alakulásán. Mindez csak egy dolgot jelenthet: mérhetetlen tékozlást.
A hitelminősítői besorolások nyilvánvalóan tükrözik ezt. Az euróövezetben Görögországé a legrosszabb minősítés, a Standard & Poor’s az A– fokozatra máris leminősítést helyezett kilátásba (azóta ezt meg is tette – a szerk.), a Fitch pedig BBB+ besorolást állapított meg, ez a harmadik legroszszabb a befektetésre még egyáltalán alkalmas papírok körében.
Mi lesz, ha Görögország nem tudja teljesíteni az adósságszolgálati kötelezettségeit? A Morgan Stanley számításai szerint viszonylag alacsony kamatszint mellett is 2,4 százalékos – GDP-arányos – elsődleges többletet kell képezni ahhoz, hogy Athén az államadósságot a GDP 118 százalékán tudja stabilizálni. A jelenlegi szabályok szerint a görögöket nem segítheti sem más tagállam, sem maga az EU. Az utóbbi időszak azonban olyan tanulságokkal szolgál, hogy az európai szabályok is megszeghetők. Számos politikus és közgazdász máris sürgeti, hogy az EU maga halmozzon fel szuverén adósságot, amellyel enyhíteni lehetne a görögök és az olaszok problémáit.
Ennek azonban súlyos ára lenne, ami a fegyelmezett fiskális politikát követő államokra hárulna. Németország és Hollandia számára például megemelkedne a kamatszint, és ez sok százmillió eurós többletkiadást jelentene évente. Ezt a kört akkor is fenyegetné a magasabb kamatok veszélye, ha az EU szuverén adósságának terve nem valósulna meg, mert a pénzügyi integráció előrehaladtával a fiskális fegyelem hiánya a valutaövezet egészét veszélyeztetné.
A jelenleg hatályos szabályok szerint tagországot nem lehet az euróövezetből kizárni. Ez lehetővé teszi a Görögországhoz hasonló államoknak, hogy hazudjanak, manipuláljanak, zsaroljanak, és újabb összegeket csikarjanak ki az EU-tól. Hosszú távon ez katasztrofálissá válik az európai együttműködés számára, mert meginog a közvélemény támogatása. Európának ezért mérlegelnie kellene a szabályok megváltoztatásának rövid távon jelentkező többletterheit. Ha csak egy tagállamot is kizárnának, máris hitelesebb mechanizmussal kényszeríthetnék ki a fiskális fegyelmet annál, mint amit a stabilitási paktum és a pénzbüntetés jelent. Ezt az árat megérné megfizetni.
Edin Mujagic monetáris ügyekkel foglalkozó közgazdász, a Tilburg Egyetem professzora
Copyright: Project Syndicate, 2009@ www.project-syndicate.org