Kisebbségben lesznek a visegrádiak a mai visegrádi energiacsúcson: meghívtuk Európa apraját-nagyját, képviselteti magát Brüsszel, a Nemzetközi Energiaügynökség, még az USA is küld egy eurázsiást. Csak éppen Oroszországból nem várunk senkit, hiszen a rendezvény zártkörű: régiós. Meg aztán a mi saját energiabiztonságunkról lesz szó, ahhoz meg nekik mi közük?
A találkozó az előkészületek alapján ígéretes. Tucatnyi miniszterelnök érkezik Budapestre, erről a forgalomelterelésekből, a parkoláskorlátozásokból és a várost ellepő lopóautókból azok is értesülnek, akik amúgy nem kíváncsiak rájuk.
A csúcson Magyarországot Bajnai Gordon miniszterelnök képviseli. A mandátuma még nem járt le, amiatt mégis lehet kis hiányérzetünk, hogy a mai konferencia vállalásai már az új kormánynak jelentenek konkrét feladatokat. (Igaz, a tanácskozáson ott lesznek a parlamenti bizottságok vezetői, és szakértői „álruhában” bejuthatnak az ellenzékiek is.)
Abban ugyanakkor egyetértenek a kormánypárti és az ellenzéki politikusaink is, hogy növelni kell az ország energiabiztonságát, erősíteni régiós kapcsolatait és csökkenteni egyoldalú függését bármely szállítótól. Legfeljebb a hangsúlyok mozdulnak el néha ide-oda. A zászlóra is mindkét oldalon az energiatakarékosságot, az energiahatékonyság növelését, az atomenergiát és a megújulók fejlesztését tűzték, ugyanakkor azt is mindenki hozzáteszi, hogy addig is jó lesz nekünk az orosz gáz, ne vesszünk össze Moszkvával.
A mai csúcstalálkozó az eddigiekhez képest akkor hozhat előrelépést, ha a meghívott miniszterelnökök belátják, országuk hosszabb távú energiabiztonságát a térségi összefogás ígéri, s hogy e céloknak érdemes bizonyos nemzetinek vélt érdekeket is beáldozni. Kedvező esetben ma egy olyan folyamat indul el, amelyet a következő kormány is folytatandónak ítél.