"A korrupció szálai nemegyszer a kiírókig érnek a közbeszerzéseknél"

Ennek érdekében vélhetően megpróbál mást is, mondjuk kellő piacismeret birtokában választja ki a legmegfelelőbb közbeszerzési eljárást, vagy nem ad alkalmat arra, hogy a pályázók összejöjjenek, azaz megteszi azokat a lépéseket, amelyeket a jogszabály megenged.
Nincs könnyű dolga. Valamiképpen őrködnie kell az eljárás tisztaságán, szemmel tartani az ajánlattevőket. Míg korábban csak kívánatos volt tőle, immár törvényi kötelezettsége, ha visszaélést gyanít, jelezze azt a Gazdasági Versenyhivatalnak.

A GVH eddig semmiféle bejelentést nem kapott. Vajon miért hallgatnak a kiírók? Feltehetőleg nincs mit jelezniük. Pedig a tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy nem csak eddig folyt sok – és nagy kárt okozó – kartellezés. A cégek továbbra is megtalálják útját-módját a profitot hozó titkos összejátszásoknak. Megakadályozásuk a gazdaság, az egész társadalom érdeke. A kiíróké is. Vagy nem mindig?

A közbeszerzés folyamataiban gyaníthatóan nem pusztán az ajánlattevők vádolhatók, az összejátszások korrupciós szálai nemegyszer a kiírókig érnek. Bennfentesek meg körön kívüliek – szinte mindenki – tudni vélik, legalábbis sejtik és sejtetni engedik, hogy a szabálytalanságok bizonyos százalékában maga a pályáztató szintén részes. A rutinos ajánlattevők már a kíírásból kiolvassák az esetleges manipulációt. Szóvá nem teszik, mert annak nagy ára lehet, így inkább maguk is megpróbálnak közel férkőzni a tűzhöz.

A találgatások nem bizonyítékok. Így csak terjednek, nem kapnak nyilvánosságot. Bizonyára szükség lenne a nagyobb szigorra, s igazuk lehet azoknak, akik jogszabály-módosítást szorgalmaznak, vagy a jogértelmezéstől remélnek célravezető változást.
Meg is kellene szólalni.