Jaj a legyőzötteknek az önkormányzati választásokon!
Már az is meglepő, hogy a Fidesz és a KDNP benyújtott egy törvényjavaslatot az országgyűlési képviselők választásáról. Korábban ugyanis arra lehetett számítani, most csak az Alkotmányban rögzítik, hogy legfeljebb kétszáz fős lehet a T. Ház, s a következő hónapokban elpepecselnek a részletekkel. Az viszont még érdekesebb, hogy a koncepció nem mindenben tesz eleget a kormánypártok aktuális érdekeinek, hiszen alapvetően ugyanolyan arányos lesz a rendszer, mint a mostani.
A változások mégis jelentősek. A honpolgárokat ugyanakkor legfeljebb az hozza lázba, hogy a képviselők létszáma csaknem megfeleződik: 386-ról 198-ra (plusz lesz 13 kisebbségi mandátum). Netán még az, hogy 176 helyett kilencven egyéni választókerületi honatya jár majd dolgozni az ország házába. Ám hogy megszűnnek a területi listák, és országos listára kell majd voksolni – ez 78 helyet ér –, feltehetően nem sokaknak tűnik föl, miután a legtöbben eddig is azt hitték, ez utóbbira ikszelnek. Ez a lépés egyébként racionális, hiszen a lecsökkent létszámú Országgyűlésben kevés mandátumot lehetne kiadni területi listáról. S megmarad a töredékszavazatokat értékelő kompenzációs lista is a maga harminc mandátumával. Ám itt a pártok az eddigieknél jobban átnyúlhatnak a választók feje fölött, mert utólag jelölhetik meg, kinek adják az elnyert képviselői helyeket. Újdonság még, hogy gyakorlatilag egyfordulós lesz a választás, tehát a két forduló között nem lesz lehetőség taktikázni: aki az első körben kapja, marja.
Az MSZP-t is váratlanul érte ez a gesztus, és kénytelenek elismerni: a Fidesz-KDNP ebben az esetben nem (nagyon) élt vissza az erőfölényével, valójában csak megtartotta a már eddig is meglévő aránytalanságot, s nem növelte azt. A Fidesz-KDNP javaslatától függetlenül, ezzel párhuzamosan a szocialisták is benyújtottak a jelenlegi érdekeiknek megfelelő törvényjavaslatot. Ez eltörölné az egyéni mandátumokat, a képviselői helyek közül 176-ot területi, 23-at kompenzációs listáról osztanának ki. De miután ez teljesen elfogadhatatlan a leendő kormánypártok számára, az MSZP jogi gondolatkísérlete az iratsüllyesztőben végzi majd. S ha a Fidesz-KDNP-javaslatból ebben a formában lesz törvény, akkor négy év múlva úgy indulhat neki a kampánynak a többi párt is, hogy a mostaninál nem lesz számukra kedvezőtlenebb a helyzet; leszámítva azt, hogy feleannyi képviselővel kalkulálhatnak, ez azonban az egyéni szocprobléma kategóriájába sorolható.
Ezzel szemben a Fidesz önkormányzati választási törvényjavaslatának olvasása sok helyi politikusnak vagy arra áhítozónak okoz álmatlan éjszakákat. S nem csak azért, mert ősztől kevesebb városatya lesz – bár nem az eredeti tervekben szereplő ötven százalékkal, hanem „csak” mintegy negyvennel –, így a tűztől kissé távolabb lévők kihullanak majd a rostán. Sokkal inkább azért, mert komoly politikai következményei lesznek annak, hogy a nagyobb településeken megváltozik az egyéni képviselők és a listán bejutottak aránya az előbbiek javára: hatvanról hetven százalékra nő az összes képviselőhöz viszonyítva.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy most például a 25–50 ezer közötti lakosú városokban a 23 képviselőből 14 egyéni és 9 listás van, addig a jövőben a tizen-négyből 10:4 lesz az arány. Napi politikára lefordítva: ha a Fidesz-KDNP a jelenlegi népszerűségi adatoknak megfelelően tarolni fog októberben, akkor a képviselő-testületekben hatalmas lesz a többsége az ellenzékiekkel szemben. Ráadásul nemcsak a vesztes, hanem a győztes szavazatok egy része is töredékszavazatnak minősül, így listás helyet hozhat, s ez még elsöprőbb fölényt eredményezhet. (A tízezer főnél kisebb lélekszámú községekben, városokban marad a jelenlegi kislistás rendszer, amely előnyös a függetleneknek.) A nagyobb önkormányzatokban tehát ősztől lámpással kell majd keresni a nem narancsos képviselőket.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
