Áldás vagy átok?

Észtország pedig – mert róla van szó – ugyancsak óriási sikerként könyveli el az immár hivatalosan is jóváhagyott aktust. Tallinn persze joggal lehet büszke a teljesítményre, hiszen súlyos válság közepette, professzionális módon, komoly áldozatoktól sem visszariadva terelgette a gazdaságot a monetáris unió védőernyője alá. De hogy ez a védőernyő hogyan fog kinézni néhány év múlva, azt már ő sem tudhatja.
Nem tudta ezt Szlovákia sem, amelynek új kormánya most épp vonakodik befizetni a rá eső 800 millió eurót a görög válság tovaterjedésének megakadályozására felállítandó stabilitási alapba.

Noha Pozsony a választóknak eljátszott kötelező körök után nyilván beadja majd a derekát, az epizód jól mutatja, milyen váratlan kihívásokkal találhatja magát szemben az egységes valutát sikerrel átvevő ország is.

Hiszen – dacára az időnként felerősödő optimista hangulatnak – a mély, strukturális problémák még messze nem oldódtak meg az euróövezetben, aminek egyik legfrissebb jele a vonakodás a banki stressztesztek nyilvánosságra hozatatalától (ez megmutatná, hogy az európai bankokat mennyire érintené súlyossan egy szuverén adósságválság).
Szlovákia és Észtország esete ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az előnyök és a hátrányok viszonylagosak. Északi szomszédunk például finanszírozási oldalról sokat nyert a tagsággal. Észtországot is irigykedve figyelik most balti társai, főként Lettország. Az azonban bizonyos, hogy – a számos előny ellenére – az euró átvételével nem szűnnek meg a gazdaságpolitikai kihívások, érkezzenek azok akár belülről, akár kívülről. Legfeljebb átalakulnak.