Előny az elszámolónál
Nem véletlenül, e téren ugyanis legalább három elvárásnak kellett megfelelniük. Először is, a korlátozások ellenére nem csorbulhatott a piac és a szerződés szabadsága. Ezt – nagy vonalakban – úgy sikerült megvalósítani, hogy a transzferárszabályok kizárólag adózási kérdésekben irányadók, vagyis „csak” az adóalap megállapításánál vehetők elő, a szerződések tartalmának más szempontokat figyelembe vevő értékelésénél nem. Másodszor, a gazdasági szabadság megőrzése mellett kellett elejét venni annak, hogy a nemzetközi cégek a szolgáltatások és eszközök ide-oda tologatásával minden államban minimálisra, netán nullára szorítsák le az adófizetési kötelezettségüket. Harmadszor, az irányelvek és az ezek alapján született tagállami szabályok nem jelenthettek aránytalan adminisztrációs terhet a cégek számára.
Ez utóbbi téren jelent előrelépést a napokban elfogadott új „transzferárcsomag”. Míg korábban mind a dokumentáció elkészítése, mind az adóhatóságokkal való egyeztetés igen idő- és munkaigényes volt, a friss irányelvek kifejezetten könnyebbé teszik a vállalatok életét. Modellszerződések, a különleges esetek számbavétele és egységes eljárások segítik a cégeket abban, hogy a transzferárak meghatározása és dokumentálása során hatékonyak és szabályosak is lehessenek.
Bár Magyarországon az irányelvek fordítása csak az év végére készül el, az OECD döntése a hazai cégek számára is jó hír. Egy-egy hibás nyilvántartás ugyanis akár kétmillió forintos bírságot is maga után vonhatott, a világosabb elvárások révén ezt a jövőben jóval nagyobb eséllyel kerülhetik el a magyar vállalkozások is.
