Mekkora biztonsági gázkészletre van szükségünk?
A biztonsági gázkészletek kötelező nagyságának a napokban eldöntött, további csökkentése újabb bizonyítéka lehet annak, amit sok gázpiaci szakértő régóta hangsúlyoz: jelen konstrukcióban nincs szükségünk stratégiai gáztárolásra. Sokak szerint elsősorban maga a létesítmény fölösleges, amelynek kialakítását és fenntartatását is az adófizetők pénze bánja. Mások azt mondják, az országban amúgy is akkora kereskedelmi tárolókapacitások
Ez utóbbit támasztja alá, hogy a 2009 eleji, körülbelül két hétig tartó gázimport-elakadást jól átvészelte az ország biztonsági tároló nélkül is. Megfelelő és összehangolt fellépést garantáló intézkedési tervünk volt, támaszkodhattunk az E.On tárolóinak hatalmas készleteire és a Mol belföldi termelésére is. Ezeknek, valamint az E.On anyacége által Németországból és Norvégiából küldött gáznak köszönhetően még a szerbiai ellátásba is besegíthettünk.
Nem véletlen, hogy a kormány már korábban kimondta, alapértelmezésben nincs szükség a korábbi szabályozás által előírt, 1,2 milliárd köbméteres biztonsági készletre. A gáztartalék 2011-re előírt nagysága ennek szellemében 915 millió köbméterre csökkent, ebben az évben 815 millióra. A jelen szabályozás szerint akár 600 millió köbméterig is le lehet menni, ha pedig még az is sok – mert inkább felhasználnánk a gázt, mint ülnénk rajta és fizetnénk a tárolásáért – módosítható a rendelet is.
Mindazonáltal megnyugtatóbb, ha van biztonsági készlet. Csakhogy az – nemzetközi példák nyomán – nagyon jól elfér a kereskedelmi tárolókban is. Mindössze kötelezni kell a gázszolgáltatókat és -kereskedőket arra, hogy adott mennyiségű gázt tartalékoljanak az ellátásbiztonság szempontjából kritikus téli, fűtési időszakra. Ha pedig nem elsősorban a nagy hidegtől, hanem a kelet felőli import elakadásától tartunk, talán el kellene adni a biztonsági tároló fölösleges kapacitását az erre amúgy is nyitott orosz gázeladónak, a Gazpromnak, ha vállalja, hogy abban elsősorban a magyarországi vevőinek tárol gázt.
De ez már messze nem csak gázkereskedelmi vagy gázbiztonsági kérdés. A kormány szerint ugyanis az energia-infrastruktúra meghatározó elemeinek, tehát a gáztárolóknak is állami kézben kell lenniük. Ebbe a képbe már az sem nagyon fér bele, hogy máig nem kerültek állami kézbe a német hátterű E.On gáztárolói, az pedig végképp nem, ha a már részben és közvetve állami ellenőrzésű biztonsági tárolóba beszállna a Gazprom. (Igaz, abból nem volt gond, hogy a Mollal közösen akart kereskedelmi tárolót kialakítani.)
A biztonsági készletek mostani csökkentése nemcsak arról szól, mekkora vésztartalékra van szükségünk, hanem arról is, hogyan kapjanak olcsóbb gázt az egyetemes szolgáltatásra jogosultakat ellátó gázszolgáltatók, a távhő- és kapcsolthő-termelők, valamint a közintézmények. Tavaly a szabályozás már megkísérelte olcsóbb gázhoz juttatni a távhőtermelőket a biztonsági készletek terhére, de csak egy üzlet született. A mostani eladási ár annyiban mindenképpen kedvez a vevőknek, hogy a biztonsági készlet 2011. január 15-i beszerzési árán vásárolhatnak, márpedig tavaly január óta drágult a gáz.
A lehetőség időben is született, mert a távhőtermelők és a közintézmények többsége a júliusban induló gázévkezdetre időzíti új szerződéseit, vagyis van idejük összevetni a most felkínált gáz árát az egyéb forrásokéval. Mellesleg, egy részük ezzel viszontláthatja a tároló kialakítására befizetett pénzét. Az eladó-készletező szövetség sem jár feltétlenül rosszul. Lehet, hogy a felszabadított mennyiséget olcsóbban kell eladnia a versenypiaci árnál, de jó eséllyel magasabban, mint amennyiért hozzájutott.
