Migrációs tízparancsolat
A migráció első alkalommal a 2006-os Közgyűlésen volt központi téma, akkor hozták létre a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó globális fórumot. A fórumot sokan támadták, de azóta elévülhetetlen érdemeket szerzett az államok közötti bizalom erősítésében és a migráció megértésében. Fontos, hogy a döntéshozók megértsék: a migráció nem csupán a Millenniumi Fejlesztési Célok, de az ezeket 2015-ben várhatóan felváltó Fenntartható Fejlesztési Célok elérését is segítheti.
Függetlenül attól, hogy mi történik 2015-után, az államok, a nemzetközi ügynökségek, a civil szervezetek és más érintettek már most elmélyíthetik együttműködésüket, és elkötelezhetik magukat olyan lépések mellett, amelyek a migráció eredményét – mind a migránsok, mind az anya-, illetve a célországok számára – javíthatnák. Az alábbiakban 10 témát sorolunk fel, amelyben a kormányok léphetnének.
Az átutalás költségének csökkentése. Egy évtizede a migránsok átlagosan 15 százalékos díjat fizettek, amikor pénzt küldtek haza. Ma ez az arány 9 százalék, de az új technológiákkal a zéró közeli szint is megcélozható. Ha a ráta 5 százalékra csökkenne, az évi 16 milliárd dollár megtakarítást jelentene a számukra.
A háztartásban dolgozókról szóló megállapodás (Domestic Workers Convention) aláírása és érvényesítése, aminek fényében a migrációval kapcsolatos egyezmények is felülvizsgálhatók.
A kizsákmányoló közvetítők megregulázása. A díjak, amiket a migránsok a közvetítőknek fizetnek, büntetésnek is beillenek, a bér egyharmadát is elérhetik. A migránsoknak semmilyen díjat nem kellene fizetniük, hiszen a foglalkoztatóknak szükségük van a munkájukra. Az innovatív megoldások ezen a területen is dollármilliárdokat hagynának a migránsoknál.
Annak biztosítása, hogy a migránsok megtarthatják, amit keresnek. A migránsok túl gyakran fizetnek egészségügyi és nyugdíjjárulékokat anélkül, hogy ezek után bármiféle szolgáltatás, juttatás vagy segély járna nekik.
A fiatal migránsok börtönbe zárásának tiltása. Gyermekek – szélsőséges esetektől eltekintve – nem zárhatók börtönbe, mégis migráns gyermekek ezrei vannak börtönben, közülük több százan sötétzárkában. Ez nem lehet vita tárgya. A családok együtt tartása pedig prioritás kell hogy legyen.
Egyenlő munkajogok a migránsoknak. Az egyenlőtlen munkafeltételek a helyieket és a migránsokat egyaránt hátrányosan érintik, a foglalkoztatók számára pedig lehetőséget kínálnak arra, hogy a két csoportot kijátsszák egymás ellen. Minden dolgozót ugyanazok a jogok illetik meg.
A képzett munkaerő elveszítésének megelőzése. Néhány ország ténylegesen szenved attól, hogy a képzett munkaerő külföldre távozik. De ha nem hozunk létre olyan mechanizmusokat, amelyek a migránsok számára lehetővé teszik a képességeiknek megfelelő munkát, azzal még nagyobb kárt okozunk. Szakképzett orvosok ne vezessenek taxit. A nemzeti, régiós és globális standardok felállítása nem könnyű, de abszolút szükségszerű.
A letelepedés és az állampolgárság megszerzésének felgyorsítása. Túl sok migráns él bizonytalan körülmények között azért, mert nem kap letelepedési jogot – gyakran annak ellenére, hogy már évtizedek óta az adott országban tartózkodik. A honosítási eljárások túlságosan szigorúak, és ilyen a másik állampolgárság feladásának követelménye is (az utóbbi olyan, mintha a fiatalokat házasságkötésük előtt arra köteleznénk, hogy tagadják meg szüleiket).
Több felelősség a helyi hatóságoknak és a magánszektornak. A migráció erősen átpolitizált téma, amelyről nemzeti szinten vagy tudomást sem vesznek, vagy pártérdekek mentén használnak ki. A helyi hatóságok ezzel szemben nem kerülhetik el, hogy választ adjanak a migrációs kihívásokra. Mivel a migránsok éber óráik többségét munkával töltik, a munkáltatóknak is sokat segíthetnek nekik – az integrációban éppúgy, mint jogaik védelmében.
Nagyobb figyelem a diaszpóráknak. Túlságosan kevés kormány dolgozik együtt a diaszpórákkal. A kivételek – így például India, Kína, Dél-Korea és Írország – komoly hasznot húztak. Több országnak kellene hatékony programokat indítania annak érdekében, hogy a diszpórákban meglévő képességeket és forrásokat bevonhassák fejlesztési terveikbe.
A felsorolt célok mindegyike reális, és amennyiben elérjük őket, a migránsok nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a fejlődéshez. Néhány migrációs fronton – például az emberkereskedők elleni küzdelemben – már komoly előrelépést értünk el. Az elmúlt évben többször is szorgalmaztam, hogy a kormányok határozzák meg, miként védhetjük meg jobban azokat a migránsokat, akik humanitárius válságok – polgárháborúk vagy természeti katasztrófák – elől menekülnek. Az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek – nemzetközi szervezetekkel és szakértőkkel együttműködve – vállalta, hogy élére áll egy ilyen kezdeményezésnek.
Ez a fajta „mini-multilateralizmus” – amelynek során az érintettek kis csoportjai hatékonyan együttműködve innovatív elméleteket dolgoznak ki, amelyeket aztán hivatalosan is megvitatnak – javíthatja az együttműködést, és alapjaitól erősítheti a nemzetközi rendszert.
Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org
