A baloldali Sziriza vezette görög kormány egy új megállapodást követel az európai hitelezőitől, miután azt álltja, hogy a trojka – a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság – által kidolgozott mentőprogram a defláció és a megszorítások spiráljába taszította az országot. Bár senki nem vitatja, hogy a dolgok rosszul mennek Görögországban, azonban azt az érvelést, miszerint a fiskális konszolidáció szükségszerűen egy soha véget nem érő recessziót eredményez, nem igazolják a tények.
Gondoljunk Írországra, azon államok egyikére, amelyeket a legjobban sújtott a globális gazdasági válság. A 2008 előtti boom éveiben Írországban egy jelentős mértékű túlfűtöttség alakult ki, az ország bankjai így hatalmas veszteséget halmoztak fel, amikor az ingatlanpiaci buborék kipukkadt. A bankpánik elkerülése érdekében a kormányzat garanciát vállalt a betétekre és a banki tartozásokra.
Ennek eredményeképpen az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított mértéke a 2007-es 25 százalékos szintről 2013-ra a GDP több mint 120 százalékára emelkedett. A magánadósságot is beszámítva az ország adósságterhe megközelíti a GDP 400 százalékát. Görögországban, ahol a magánadósság mértéke jóval alacsonyabb, a teljes adósságteher mintegy 300 százalékát teszi ki a GDP-nek.
Ennek ellenére Írország 2013 elején visszatérhetett a tőkepiacokra, és a befektetők csak kevéssé nyugtalanok az ország kilátásaival kapcsolatban. Valójában a gazdaság élénken növekszik, a munkanélküliség mértéke nem haladja meg az eurózóna-tagországok átlagát, és az állam számára a hitelfelvétel költsége egy százalékponttal alacsonyabb az amerikai szinthez képest.
Írország példája azt bizonyítja, hogy még egy súlyos válság során is az eltökélt konszolidációs és reformprogram gyorsan képes stabilizálni a gazdaságot, és meg tudja teremteni a növekedéshez való visszatérés alapjait. A válság csúcspontján az ír kormány csökkentette a nyugdíjakat, illetve az állami szektor béreit, a nyugdíjkorhatárt 68 évre emeli 2028-ra, illetve megvágta a jóléti juttatásokat, valamint megemelte az áfa mértékét.
Természetesen lényegesen különbözik Írország és Görögország helyzete.
A megszorítás jobban sújtotta Görögország merev gazdaságát – amely az egyik legkevésbé rugalmas Európában –, mint az ír gazdaságot, ahol a rugalmas munkaerő- és termékpiac lehetővé tette, hogy az ingatlanszektorban, építőiparban és a bankszektorban végrehajtott jelentős leépítéseket a más szektorokban tapasztalható fokozatos foglalkoztatás-növekedés ellensúlyozza.
Az ír gazdaságnak emellett az is kedvezett, hogy jelentősen támaszkodik az exportra, illetve az, hogy az országot szoros kötelék fűzi a viszonylag prosperáló brit és amerikai gazdasághoz.
Ennek ellenére Írország esete tanulságos lehet Görögország számára – kezdve a pénzpiacok bizalmának visszaszerzésére vonatkozó szükséglettől. Az államháztartás konszolidálására vonatkozó kitartó erőfeszítések és a bankszektor helyzetének rendezése lehetővé tette, hogy Írország 2013 végén az eredeti terveknek megfelelően kiléphessen a 67,5 milliárd eurós mentőprogramból.
Továbbá a tízéves ír államkötvények hozama, amely 2011 közepén közel 15 százalékra ugrott, most a rekordalacsonynak számító kevesebb, mint egy százalékos szinten áll. Bár az EKB államkötvény-vásárlási programja elősegítette a hozamok alacsony szinten való tartását, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az ír kormány sikerét abban a tekintetben, hogy úgy tudta az országot visszavezetni a tőkepiacokra, hogy ahhoz nem vette igénybe külön biztosítékot, vagyis nem kért nemzetközi hitelezőitől egy elővigyázatossági hitelt. (Ezt a példát követte később Portugália is.)
Amint a befektetői bizalom visszatér, kedvező folyamatok indulnak be. Ahogy a piacokról olcsóbban tudta refinanszírozni adósságát, Írország korábban volt képes törleszteni az IMF-hiteléből egy 12,5 milliárd eurós részt, amivel tovább tudta csökkenteni kamatterheit.
Emellett Írország esetében a bizalom és a növekedés kéz a kézben járnak. Azok után, hogy 2009-ben hat százalékkal csökkent az ország GDP-je, 2011-re az ír gazdaság már jobban teljesített a többi mentőprogramba kényszerült országhoz képest. Tavaly 4,8 százalékos növekedési ütemet produkált az ország, ami kimagaslóan a legmagasabb bővülési ráta volt az eurózónában. Idén pedig az eddigi jelek azt mutatják, hogy várhatóan három százalékkal bővül az ír gazdaság, ami az eurózóna-átlag duplájának felel meg.
Ezt a növekedést számos tényező segítette elő. A bérek féken tartása és a termelékenység növekedése erősítette a versenyképességet, ami pedig hajtja az exportot. Emellett most az alacsonyabb olajárak és a munkanélküliség öt százalékpontos csökkenése ösztönzi a fogyasztást, és a fellendülés más szektorokra is kiterjed.
Egyszóval, az a hitelesség, amelyet Írország szerzett a következetes fiskális politika és a reformok révén, elősegítette a bizalom helyreállítását, és a növekedéshez való visszatérést. Természetesen egy adott ország által alkalmazott konkrét szakpolitikai intézkedéseket nem lehet bárhol lemásolni. Írország magabiztos hozzáállása és állhatatos megközelítése azonban inspiráló példa lehet Görögország és a többi, gondokkal küzdő euróövezeti tagország számára.
Copyright: Project Syndicate, 2015.
www.project-syndicate.org
