Pert vesztett a Nemzetgazdasági Minisztérium, nem titkolhatják tovább a multiknak adott adókedvezményeket. Helyes. A kérdés csak az, hogy miért kellett ezért perre menni. S egyáltalán: miért jó az az állami intézményeknek, ha egyre több munkát adnak a bíróságoknak olyan ügyekben, amelyekben a józan ész alapján is megérné a teljes nyilvánosság?
A jogerős ítéletek nagy számban ezt ki is kényszerítik, de ezzel sok idő, pénz megy el, miközben egy mozdulattal fel lehetne minden közpénzhez kapcsolódó adatot pakolni az internetre. Ezek a szervezetek ugyanis nem magánpénzből gazdálkodnak, nem magánpénzt osztanak, teljes lehetne a nyilvánosság. Ugyanez vonatkozhatna az állami cégekre is. Ezzel szemben inkább a titkolózási hajlam erősödik, folyamatosan: a 2017-es költségvetés ehhez jogi alapot is teremtene. A magyarázat szerint csak azok az adatok lesznek titkosak, amelyeknek a nyilvánosságra kerülése hátrányos helyzetbe hozná az állami cégeket. Újabb gumijogszabály, ami kiváló terepe lehet majd a jövő pereinek.
A mostani történetben az LMP politikusa csak annyit szeretett volna megtudni, milyen adókedvezményeket kaptak a kormány stratégiai partnerei a megállapodás aláírásakor. Ez zömében multicégeket érinthet, hiszen az együttműködések nagyobb hányada velük köttetett. Az NGM adótitoknak minősítette ezt a tételt, másfél éves huzavona után a bíróság kimondta: az adókedvezmény is közpénz. Mint ahogy a filmes meg a sporthoz kapcsolódó tao-kedvezmények is azok. Ezek ugyanis az államnak egyébként befizetendő közpénzekből vonhatók le, s adhatók át a megjelölt célokra. Nem is lenne ezzel baj, hiszen lehetnek olyan, társadalmilag, üzletileg is hasznos célok, amelyek megérdemlik a köz támogatását. A titkolózás azonban gyanút kelt. Lehet, hogy olyanokat is támogatnak, amelyeknél kínos lenne, ha kiderülne? A multi cégek saját országukban hozzászoktak a nagy nyilvánossághoz. Valószínűleg természetesnek vennék, ha minden, az állammal vagy állami vállalattal kötött szerződésüknek ki kellene állnia a nyilvánosság próbáját is. Tehát ők nem szorulnak erre a kíméletre. Akkor…?
Az átláthatóság hiánya nem új keletű Magyarországon. Két napja az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a tagállamoknak szóló ajánlásokat, s az egyik éppen ez a terület, amin javítani kellene: a bizottság a közbeszerzéseknél több nyílt pályázatot, több e-közbeszerzést, azaz a verseny erősítését javasolja. Vagyis a korrupciónak még a lehetőségét, látszatát is el kell kerülni, s ezért aktívan tenni is kell. Colleen Bell amerikai nagykövet kedden a Közép-európai Egyetemen úgy fogalmazott, hogy az emberek becsapva érzik magukat, ha az adójukból közszolgák és választott tisztségviselők és az ő családjaik gazdagodnak meg. Magyarországon a korrupció olyan probléma, amely aggasztja az embereket: ezt felmérések is folyamatosan mutatják. A Magyar Nemzeti Bank alapítványairól az Alkotmánybíróság mondta ki: közpénzből gazdálkodnak, nyilvánosságra kell hozni a támogatások listáját. Ezt részben meg is tették, a magánszemélyeknél még személyiségi jogokra hivatkozva őrzik az adatokat.
De már az eddig kiderült adatok is családi összefonódásokat, értelmetlen pénzszórást jeleztek. Matolcsy György MNB-elnök blöffnek meg politikai támadásnak nevezi az őt emiatt ért bírálatokat. A kormányfő meg teljes bizalmáról biztosítja. Ez baj. A magyar gazdaságnak s szereplőinek ugyanis versenyhátrányt jelent, ha működéséhez a „korrupció” állandó jellemzőként kapcsolódik. Egy ilyen helyzet demoralizál, átláthatatlan viszonyokat jelez, amit egy transzparensen működő cég igyekszik elkerülni.
Nem meglepő hát, ha akad olyan vállalat, amely büszkén mondja: ő nem üzletel az állammal, az állami cégekkel. Nincs rászorulva. Vagyis ez azt jelenti, burkoltan fogalmazva: a piacon is megél, nem kellenek a stiklik, a korrupciógyanús megoldások. Ám van olyan üzleti tevékenység, ahol nem kerülhető el az állami megrendelés. Ott alapvető lenne a tiszta verseny, a teljesítmény szerinti megmérettetés. Ehhez jelentene garanciát, védelmet a teljes nyilvánosság. Az ellenőrizhetőség ugyanis meggátolhatja a titkolni való döntéseket. A kérdés csak az, mennyire gondolja komolyan a kormány a korrupcióellenes harcot, programot. Ha nagyon szeretné erősíteni a cégek versenyképességét, akkor erősítse a versenyt. Nyíltan, átláthatóan. A szaporodó titkosítási akciók azonban nem ebbe az irányba visznek.
