Villany mindenütt
Az első autónkat 1969-ben kaptuk meg. Igen, „kaptuk”, mert nem szalonban rendeltük, ahogyan most szokás, hanem többéves várakozás után kiutalták. Abban a szörnyű-kék Trabantban jószerint semmi sem volt a műanyag karosszérián, a gyengécske kétütemű motoron meg az erőátviteli egységeken kívül. Azóta persze fél évszázad telt el, és nemcsak a társadalmi rendszer alakult át, hanem az autók életében is óriási változások történtek. Több-kevesebb bátorsággal kimondhatjuk, hogy a gépkocsik mechanikai, gépészeti fejlődése elérte csúcspontját. Ami manapság alapvető újdonság egy autóban, az a meghajtás átalakulása belső égésű motorokról villamosokra.
Közlekedési és főleg zöldmozgalmi guruk szerint a belső égésű motornak befellegzett, a jövő teljes egészében az elektromosoké, amelyek gyártása és eladása már nagy lendületet vett. Tavaly például mintegy nyolcszázezer villanyautót adtak el. Impozáns mennyiség, de azért ez a teljes autópiacnak csak alig
1 százalékát tette ki. Például amíg a Renault-Nissan konglomerátum angliai gyárából 2016-ban 17 500 Leaf elektromos gépkocsi került ki (amelyeket lényegében el is adtak), addig a hagyományos Qashqaiból 310 ezer. Ráadásul amíg az utóbbi autó nyereséges üzletnek bizonyult, a villanykocsiprojekt bizony veszteséges maradt. A trendek jóslása sem egyértelmű. Az említett francia–japán vállalat főnöke, Carlos Ghosn 2011-ben még a Leafek eladásának kétszeresét jósolta 2016-ra, ami azonban egyáltalán nem jött be.
De ne legyünk pesszimisták, mert az elektromos
autók előnyei, kombinálva a folyamatos, rendkívül erőteljes piacmegdolgozással, propagandával, s egyesülve nem kevés országban a kormányzati törekvésekkel, bízvást meghozza a gyümölcsét. Elég, ha csak Kínára gondolunk, ahol tavaly a villanyautóknak majdnem a fele talált vevőre. Itt kormányelvárás, hogy 2020-ban kétmillió elektromos és hibrid kocsi fusson az útjaikon, s 2030-ra akár hétmillióra nőjön ez a szám.
A villamos hajtás lelke a motor és a tápláló akkumulátor. Mármost a villanymotorok lassan kétszáz éves múltra tekinthetnek vissza, s az akkumulátor is régóta ismert. Ám ez esetben viszonylag nagy teljesítményről és tartós, megbízható fogyasztási lehetőségről van szó. Akár azt is mondhatjuk, hogy a fejlődés záloga az akkumulátor. Ma a lítiumion-akku képezi a villamos autók lelkét. Körülbelül negyedszázada jelentek meg az elsők a piacon a Sony fényképezőgépekben, ahonnan aztán rohamos sebességgel terjedtek. Egy szemléletes példa szerint a világ összes feltöltött akkuja körülbelül másfél óráig el tudná látni egész Angliát elektromos energiával. És ez a piac egyre bővül.
Nem meglepő e trend: akkumulátorok nemcsak autókban kellenek, hanem seregnyi elektronikus készülékünkben, sőt az energetikában is, hisz például a megújulókkal termelt energiát tárolni kell. Már ma is széles körben használatosak a háztartásokban a lakóházak meg az irodaházak tetőire szerelt napelemek, de terjed az iparban, mezőgazdaságban a szélrotoros áramtermelés; ezek a gépek akár a hálózatra kötve működhetnek, s mind-mind akkumulátort igényelnek.
Nyilvánvaló, hogy az akkumulátorpiac nagy léptekkel halad előre. A növekvő termelés egyúttal az árakat is lejjebb viszi. Az akkuk alapeleme, a lítiumion-cella 2010-ben kilowattóránként több mint ezer dollárba került, tavaly pedig ez az ár már a 130–200 dolláros tartományban mozgott. A bővülő termelés nyomán nyilván megnőtt a szükséges alapanyagok iránti kereslet. Úgy tűnik, a lítiumkészletek – legalábbis jó ideig – nem okoznak gondot. Mostani ismereteink szerint a világkészlet mintegy 210 millió tonna, míg az éves felhasználás 180 ezer tonna körül jár, de folyamatosan tárnak fel újabb lelőhelyeket. Nehezebb ügy a kobalt. Egyrészt ritkább az előfordulása, másrészt gondot okoz, hogy nagy része egy politikailag-társadalmilag rendkívül labilis országból, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, ahol ráadásul úgy tudni, bevett és nagymértékű a gyermekek dolgoztatása, s ahol épp most – friss hírek szerint – újra fenyeget az Ebola-vírus.
Az alapanyag-ellátás mellett akadnak más problémák is, elsősorban a villanyautóknál. Miközben valóban nő az ilyen autók utazási távolsága, még mindig ritka a töltőállomás. Ez persze átmeneti probléma, mert ahogy terjednek az elektromos kocsik, úgy fog bővülni a töltőhálózat is. S ami szintén fontos tényező, a fejlesztések nyomán rövidülni fog a töltési idő is. Akadhatnak más gondok is, például a New York-i tűzoltók amiatt aggódnak, hogy az akkuk folyamatos használata tűzveszéllyel járhat. Az akkukra kötött motorok, készülékek állandó stand-by állapotban vannak, s alkalomadtán túlmelegedhetnek. Példának okáért akkor, ha rosszul méretezték őket; ilyenkor lángra is lobbanhatnak, ahogy ez ismert módon a közelmúltban megtörtént a Samsung Galaxy Note 7 okostelefon esetében.
Egy új, gyorsan terjedő eszköz, berendezés, szolgáltatás természetesen mindig hordoz magában kutatásra-fejlesztésre váró problémákat, akár baleseteket, amelyekből tanulni is lehet. Immár nem vitás, hogy az elektromos hajtás a közlekedési eszközökben leállíthatatlanul terjed. De azért én még nem fogom lecserélni remek benzines autómat. 2050-ben majd meglátom…
Szentgyörgyi Zsuzsa
villamosmérnök
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.