Jó nekünk, ha a bankjainknak jól megy?

Ma már a fejlett országokban, így hazánkban is kevés olyan állampolgár van, aki ne kerülne valamilyen formában kapcsolatba a bankokkal. Hogy milyenek a jó bankok? Nos, talán akkor vagyunk leginkább elégedettek, ha nem is érzékeljük, hogy vannak, hanem rutinszerűen használjuk őket, ők pedig megfelelően működnek.

A bankjaink aktuális helyzetéről és üzleti eredményességéről közzétett adatok és információk azt mutatják, hogy alapvetően most már nyugodtak lehetünk. A bajok persze náluk is a 2008-as válság hatására váltak szembetűnővé, és a kilábalást lassította, hogy a gazdaság csak fokozatosan volt képes a válság után erőre kapni, hiszen az elsődleges gazdaságpolitikai feladat a pénzügyi stabilitás megteremtése volt. Végül 2016-ig tartott, mire a szektor egésze prosperitásba fordult. 2017-re azután a szereplők már 620 milliárd forintot meghaladó, történelmi rekordszintű adózott eredményt értek el, és a mérlegfőösszeg 37 ezermilliárd forint fölé emelkedve már kissé meg is meghaladta a 2009 első negyedévében mért csúcsszintet. A tőke- és eszközarányos jövedelmezőség 2016 óta szintén pozitívra váltott, a nem teljesítő hitelek aránya folyamatosan csökken, és a sor folytatható. A banktulajdonosok 2010 és 2015 között mintegy 980 milliárd forint veszteséget szenvedtek el, de ezt egyrészt a korábbi, részben a felelőtlen hitelezési gyakorlatból fakadó profitok, másrészt pedig a 2016 és 2018 közötti prosperitás nyereségei mára túlkompenzálták.

Nem kívánjuk tovább sorolni a szektor teljesítményét mérő különböző mutatókat, a lényeg az, hogy a magántulajdonosok, az állam – szabályozóként és tulajdonosként is (majdnem 31 százalék a közvetlen köztulajdon aránya jelenleg) –, a menedzsmentek és az ügyfelek együttesen elérték a szektor stabilizálását.

Miért fontos ez nekünk, ügyfeleknek is? Az nyilvánvaló, hogy ma már sokkal többet költünk bankolásra, mint korábban. A KSH szerint az elmúlt öt évben mintegy 48 százalékkal fizettünk többet a pénzügyi szolgáltatásokért, de vannak olyan vélemények is, amelyek szerint 2013 és 2017 között megháromszorozódtak banki költségeink. A drágulást egyébként valószínűleg mindannyian megéreztük és érezzük nap mint nap. A bankjaink a fenti kiugróan magas jövedelmezőség ellenére nincsenek könnyű helyzetben. A válság hatására hozott makroprudenciális előírások, a megemelt tőkekövetelmények, valamint az alacsony kamatkörnyezet bizonyosan nehezítik növekedésüket, profitabilitásuk emelkedését. De itt most többről van szó annál, hogy a bankok prosperálva válságállóbbak lettek, és hogy megtakarításaink – sok-sok élet munkája – nagyobb biztonságban van.

Ami talán a legnagyobb kihívás, az a digitalizáció szabta versenyfeltételeknek történő megfelelés. Mit jelent ez számunkra és a bankok számára?

Az európai pénzügyi szolgáltatási ágazat számára a mostani kihívások erősebbek, a lehetőségek pedig nagyobbak, mint bármikor. A fogyasztók radikálisan gondolkodnak; a digitalizálás felgyorsulása az iparban késszé tették őket arra, hogy több értéket várjanak el a pénzügyi szolgáltatási szektortól. Bankjukban megbízva új képességeket, felfrissített szolgáltatásokat és olyan innovatív megoldásokat várnak, amelyek nélkül már nem képesek és nem is akarnak élni. A digitális világ irányába mutató fejlődés egyre gyorsabb, a bankoknak tehát lépniük kell. Késszé kell válniuk arra, hogy a technológiai fejlődés élvonalában maradjanak, ami lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan és határozottan olyan újításokat nyújtsanak a digitális kor fogyasztóinak, amelyek révén nemcsak a meglévő, hanem a jövőben esetlegesen felmerülő és a fogyasztó által még meg sem fogalmazott szükségleteket is ki tudják elégíteni. Ennek elérése érdekében a pénzügyi szolgáltatási szektornak merésznek kell lennie, és a szektoron belüli, valamint a szektoron kívüli együttműködés alapvető fontosságú.

Ezért lényeges, hogy a bankok rendelkezzenek kellő erőforrással és hatóerővel az új innovációk tömeges kidolgozására és elfogadtatására. Mindezt képesek lehetnek költséghatékonyan, minimális kockázatok mellett, konzisztens szabványokat és szilárd biztonságot teremtve megtenni. Ez pedig a mi érdekünk is.

Posgay István,

a Századvég Alapítvány

vezető kutatója

Szabó Dávid József,

a Századvég Alapítvány

kuta­tási igazgatója