A zöldlobbi rossz irányba mutató dühe
A ugusztusban a környezetvédők igencsak felháborodtak, amikor Donald Trump amerikai elnök a személygépkocsikra és a teherautókra vonatkozó üzemanyag-hatékonysági standardok fellazítását javasolta. A vita még hevesebbé vált azok után, hogy megjelent az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése, amely szerint sürgősen drasztikus lépésekre van szükség a szén-dioxid-emisszió csökkentése érdekében.
Miközben a környezetvédők klímaváltozás elleni küzdelme elismerésre méltó, az amerikai javaslathoz hasonló fejleményekre történő reakciójuk rossz irányba mutat. Az emisszió csökkentésére javasolt stratégiájuk alig hozna jelentős változást, sőt sok esetben kontraproduktív, mivel a cégek és a kormányok számára egyfajta kibúvót biztosít. Reális stratégiára van szükség a klímaváltozás elleni küzdelemben, amely a világ technológiai erőforrásait használja fel anélkül, hogy közben korlátozná a gazdasági növekedést.
A járművekre vonatkozó emissziós standardok Trump-adminisztráció által javasolt lazítását támadó bírálatok nagy része a kormányzati javaslat alapjául szolgáló 500 oldalas jelentés két elemére vonatkozott. Először is, a kormányzat elfogadta, hogy a változtatás növelni fogja az üvegházhatású gázok emisszióját, de egyben azt is állította, hogy ez a növekedés nem lesz jelentős. Másodsorban a kormányzat számításai szerint a globális hőmérséklet 2100-ra 3,5 Celsius-fokkal fog növekedni, ha nem történnek intézkedések. Ezek az állítások erős bírálatokat váltottak ki. A Boston Globe szalagcímében azt írta: A Trump-adminisztráció hátradőlve, ölbe tett kézzel nézi a bolygó felmelegedését.
Az IPCC jelentésével újra fellángolt a vita. A jelentés szerint drasztikus intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés mértéke – a 2015-ös párizsi klímamegállapodás által lefektetett célnak megfelelően – az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt maradjon. Ehhez többek között a belső égésű motorok használatát kell korlátozni, és el kell érni, hogy a globális energiaszükséglet 75 százalékát megújuló energiaforrásokból állítsák elő.
Ezek az intézkedések az IPCC jelentése szerint csökkenteni fogják a szén-dioxid-emisszió mértékét, ám feltehetően nem lesznek elegendők a kívánt cél eléréséhez. Eszerint a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fokos emelkedése már elkerülhetetlennek tekinthető, és a felmelegedés mértéke várhatóan eléri a 2 Celsius-fokot az évszázad végére.
Számos oka van ennek a pesszimista előrejelzésnek. A fejlett országokban sok fogyasztó vallja, hogy támogatja a fenntarthatóságot, ám ennek érdekében jellemzően nem kíván mélyebben a zsebébe nyúlni, vagy elfogadni az ezzel járó kényelmetlenséget.
A fejlődő országok polgárai pedig magasabb életszínvonalat szeretnének, függetlenül attól, hogy annak milyen hatása lesz a globális hőmérsékletre. A cégek ezekre a vegyes impulzusokra úgy reagálnak, hogy az emissziócsökkentő lépéseik nem elég erőteljesek, csak szimbolikus jellegűek, amelyek nem veszélyeztetik a saját gazdasági helyzetüket. A kormányok és a politikusok pedig kerülik az olyan intézkedéseket, amelyek veszélybe sodornák a munkahelyeket, az állásteremtést.
Ennek következtében a fogyasztókat arra bátorítják, hogy vegyenek részt „a jó érzést okozó” tevékenységekben. Nagyrészt jelentéktelennek tekinthetők a fogyasztói magatartás olyan változásai, mint például a szelektív hulladékgyűjtés vagy a műanyag bevásárlótáskák mellőzése. Az Egyesült Államokban például a háztartási szemét csupán a három százalékát teszi ki a keletkező összes hulladéknak.
A cégek pedig a fogyasztók példáját követik. Ezt jól tükrözi, hogy a McDonald’s betiltotta a műanyag szívószálak használatát, miközben kínálatában továbbra is szerepel a marhahús. A szarvasmarha-tenyésztés a globális felmelegedés egyik fő kiváltója a marhák által „előállított” metán miatt. (A metán 28-szor erősebb üvegházhatású gáz a szén-dioxidnál.)
Végezetül azt is le kell szögezni, hogy a kormányok a probléma részeinek tekinthetők, nem a megoldásának. Az amerikai kormány felmondta a párizsi klímamegállapodást, míg az ausztrál kormányzat gyengítette a megállapodásra vonatkozó vállalásait. A berlini kormány is szerepet játszott a német autóiparban kitört emissziós botrányban, továbbá az üvegházhatású gázok emissziója nem csökkent az elmúlt évtizedben az országban. Valójában Németország valószínűleg nem fogja teljesíteni a 2020-as, 2030-as vállalásait, miközben más országokra nyomást gyakorol az elfogadásuk érdekében.
A jelenlegi helyzet precíz értékelése rá fog arra mutatni, hogy rövid távon a csatát már elvesztettük, ami visszavezet minket a Trump-kormányzat vitatott emissziós politikájához.
A Trump-kormányzat politikáját kijelölő jelentés rámutat arra, hogy a király valójában meztelen. A kismértékű, lépésről lépésre történő fenntarthatósági kezdeményezések nem megfelelők, és így értelmetlenek, szükségtelenül akadályozzák a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. Lehetővé teszik továbbá a fejlődő országoknak, hogy külön elbánást követeljenek a fejlett államoktól, amire nincsen jogalapjuk. Ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük a dolgokat, akkor a Trump-kormányzat üzemanyag-hatékonysági jelentése már nem tűnik olyan ijesztőnek.
Úgy vélem, hogy csak két út áll a világ előtt, hogy elkerülje, amit a legtöbb kutató katasztrofális globális felmelegedésnek nevez.
Először is, leállíthatnánk a gazdasági növekedést, mivel a „zöld növekedés” eszméje, amelyet az ábrándozó környezetvédők hirdetnek, tévedés. Egy ilyen extrém lépéshez arra lenne szükség, hogy a világ új módszert találjon ki a gazdasági tevékenységek mérésére. Továbbá ebben az opcióban olyan etikailag kérdéses intézkedések is szerepelnének, mint a kikényszerített népességszabályozás.
A másik megoldásként a világ gazdagabb fele indíthatna egy „Manhattan-projektet” az olyan technológiák kifejlesztésére és elterjesztésére, amelyek megakadályozhatnák az üvegházhatású gázok felhalmozódását. Ezen intézkedések között szerepelne a karbonleválasztás, illetve különböző geotechnikai megoldások, valamint olyan innovációk, mint a növényi eredetű hús, az alternatív építőanyagok, illetve a nukleáris fúziós energiatermelés.
A második megközelítés reális megoldást kínál fel a globális felmelegedés válságára, és egyben kiküszöböli az első opció morális csapdáit is (ezek közé
tartozna az is, hogy emberek milliárdjait kellene szegénységben hagyni). Csak akkor tudjuk felvenni
a harcot a globális felmelegedéssel, ha a legnagyobb természeti erőforrásunkat, az emberi zsenialitást
vetjük be.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
Yossi Sheffi,
a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora a mérnöki
rendszerek területén, az MIT Szállítási és Logisztikai Központjának igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.