késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
A multinacionális vállalatok adóztatása
A multinacionális vállalatok már hosszú ideje arra használják a világgazdaság szabályrendszerét, hogy minimalizálják adókötelezettségeiket, vagy akár teljesen nullára csökkentsék a teher mértékét. Egy ideje a Független Bizottság a Nemzetközi Társasági Adózás Reformjáért (ICRICT) nevű testület a multinacionális vállalatok egységes adóztatása mellett lép fel. Szerencsére az utóbbi időben van már pár biztató jele annak, hogy az egységes adó ötlete teret nyer.
A multinacionális vállalatokra érvényes, globális, 20–25 százalék közötti tényleges adókulcs bevezetése – ahogy azt az ICRICT javasolja, amelynek tagja vagyok – számottevően csökkentené ezen cégek számára a pénzügyi ösztönzőket a leányvállalataik közötti, úgynevezett transzferárazás használatára, amellyel a nyereséget az alacsonyabb adókulcsot használó országokba helyezik át. Továbbá egy globális minimumadókulcs véget vetne az adóversenynek is, amelyben az egyes országok csökkentik adókulcsaikat a multinacionális vállalatok beruházásainak vonzása érdekében.
Ezeket a globális adóbevételeket aztán szétosztanák a kormányzatok között olyan tényezők alapján, mint a vállalatok értékesítési, foglalkoztatási mutatói vagy az egyes országokban meglévő digitális felhasználók száma.
Adószakértők és politikusok kezdetben mint megvalósíthatatlan elgondolást elvetették az ICRICT javaslatát, mostanra azonban az egykori ellenzők is felismerik a megközelítés érvényességét. A legfontosabb, hogy már széles körben elismerik: a multinacionális vállalatok „ahol az érték teremtődik” alapú adóztatása nagymértékű – és legális – adóelkerülési eljárások alkalmazását bátorítja, a társasági adóalapnak a profit más országba történő áthelyezéséből eredő amortizációja révén. Ennek során a vállalatok az adószabályok közötti kiskapukat, eltéréseket használják ki a profit alacsony adókulcsot vagy nulla adóterhelést alkalmazó országokba való áthelyezésénél.
Az így keletkező állami adóbevétel-kiesések elképesztő méretűek. Az IMF számítása szerint az OECD-tagállamok évente 400 milliárd dollárnyi adóbevételtől eshetnek el a nyereségek áthelyezése miatt. Az OECD-n kívüli országok esetében 200 milliárd dollárnyi a veszteség mértéke.
A teljesen legális adóelkerülés a digitális cégek esetében a legnyilvánvalóbb, főként azért, mert a digitalizáció nagyon megnehezíti annak megállapítását, hogy a termelés hol történik. Ebből adódóan a digitális multinacionális vállalatok bevételei jellemzően nincsenek összhangban a közölt nyereségadatokkal vagy az adókötelezettségekkel.
Az Amazon például egyáltalán nem fizetett szövetségi adót az Egyesült Államokban az elmúlt két évben. Tavaly a vállalat több mint 232 milliárd dollár bevételre tett szert világszerte, de csak 9,4 milliárd dollár nyereséget jelentett, amely után számos adólevonást vett igénybe. 2017-ben a Google legálisan mintegy 23 milliárd dollárt vitt Bermudára egy hollandiai postafiókcégen keresztül, nagymértékben csökkentve a külföldi adókötelezettségeit.
A kormányok végre vissza akarják szerezni ezeket az elveszett bevételeket. Januárban az OECD javaslatot tett a digitális vállalatok adóztatásának egységesített szabályaira a tagállamokban, olyan intézkedések révén, amelyekre az Európai Unióban már javaslatokat tettek. Az OECD javaslatai túlmutatnak a szokásos piaci ár elvén, amely arra próbálja rávenni a multinacionális vállalatokat, hogy a transzferárazást hozzák összhangba bizonyos piaciérték-alapokkal. Az OECD-javaslatok túlmennek azokon a szabályokon is, amelyek arra az országra korlátozzák az adóztatást, ahol az adott multinacionális vállalat fizikailag jelen van.
Mindenképpen üdvözlendő ez a kezdeményezés, nem csak azért, mert segíthet az adóverseny csökkentésében a fejlődő országok között. A multinacionális vállalatok – és különösen a digitális cégek – túl hosszú ideje kerülik meg a meglévő adózási szabályok kihasználásával az adófizetést azokban az országokban, ahol a termékeiket fogyasztják. Azt ezt kezelni kívánó számos javaslat mindegyike (beleértve az amerikai, a brit és a fejlődő országok G24 csoportjától származó javaslatokat) azt tűzte ki célul, hogy ezekre a piacországokra is kiterjesszék az adózási kötelezettséget.
A fejlődő országok azonban azt is szeretnék, hogy bármilyen globális társaságiadó-rendszer elismerje növekvő fontosságukat a hagyományos multinacionális vállalatok gyártóiként. Feltehetően a digitális cégek a legnagyobb és legfőbb adóelkerülők, azonban a csak ezekre a cégekre fókuszáló adóreform egyértelműen nem állna érdekében a fejlődő országoknak. Az amerikai kormányzat is ellenzi a csak a digitális (főként amerikai) vállalatok esetében történő adószabály-változtatást, mivel ennek az lenne a következménye, hogy az USA adóztatási jogköröket adna át más államoknak, és semmit sem kapna ezért cserébe.
A multinacionális vállalatok globális nyereségének és adóbefizetéseinek területi eloszlásánál kínálati és keresleti tényezőket is figyelembe kell venni, tekintettel mind az értékesítési adatokra (bevételek), mind az alkalmazotti mutatókra (termelés). Egy ilyen rendszer a fejlődő és a fejlett országoknak is kedvezne.
Az ilyen megközelítés melletti érvek igencsak meggyőzők. A digitális és a tradicionális multinacionális vállalatok politikai befolyása azonban még mindig erős. A régi típusú lobbizásnak továbbra is nagy a szerepe a digitális gazdaságban (talán éppen ott különösen).
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
Jayati Ghosh,
az újdelhi Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdászprofesszora
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.