Ezt az átalakulást nem kell automatizálni
A mesterséges intelligenciához (MI) kapcsolódó fejlesztések trendje a minél több automatizálás irányába mutat, aminek katasztrofális következménye lehet a társadalomra nézve. Az automatizálás a termelékenység növekedésének motorja volt az ipari forradalom kezdete óta. Az automatizálással azonban nem mindenki jár jól. Az emberi munkaerő gépekkel való kiváltásával az automatizálás az egyenlőtlenséget növelve csökkenti a munka arányát az értékteremtésben, és hasonló hatást gyakorol a foglalkoztatás és a bérek szintjére is.
A legtöbb modern gazdaságban azonban az ipari forradalom óta jelentősen emelkedett a bérek és a foglalkoztatás mértéke. Az automatizálás bizonyos feladatok ellátásában kiszorította az embereket, ugyanakkor más olyan technológiák is létrejöttek, amelyek helyreállították az emberi munkaerő központi szerepét a termelési folyamatokban azzal, hogy olyan új feladatköröket hoztak létre, amelyek ellátásában az emberek komparatív előnyükkel bírnak. Ezek a technológiák nemcsak fokozták a termelékenység növekedését, hanem egyben növelték a foglalkoztatást és a béreket. Gondoljunk a mezőgazdaságban zajló gépesítésre, amely a 19. században kezdődött. Először az emberi munkaerő gépekkel való kiváltása csökkentette a munka arányát az értékteremtésben. A létrejövő új iparágaknak azonban munkaerőre volt szükségük az újszerű feladatkörök ellátására, az új szakmák betöltésére.
A technológiai változások hasonló mintája támogatta a foglakoztatás és a bérek növekedését a II. világháborút követő évtizedekben. Az elmúlt három évtizedben azonban hiányoznak azok a párhuzamosan zajló változások, amelyek ellensúlyozzák az automatizáció emberi munkaerőt kiszorító hatását. Ebből adódóan a bérek és a foglalkoztatás növekedése stagnál, és a termelékenység bővülése is mérsékelt szintű.
Úgy tűnik, az MI súlyosbítja ezt a helyzetet, mivel nagyobb egyenlőtlenséget válthat ki, és további sok olyan évtizedhez vezethet, amelyet lassú bérnövekedés és csökkenő munkaerőpiaci részvétel jellemez. Az MI azonban nem tehet erről. Éppen ellenkezőleg,
az MI-alkalmazásokat feladatkörök újrastrukturálására, új tevékenységek megteremtésére lehetne használni, ahol az emberi munkaerőt újra alkalmazni lehetne.
Az egészségügyben például az MI lehetővé teheti a személyre szabott kezeléseket. A kiterjesztett és virtuális valóság terén elért eredmények hasznosításával az MI új feladatköröket hozhat létre az emberek számára a magas szintű precíziós tevékenységeket alkalmazó iparágakban, ahol ezt a szegmenst jelenleg ipari robotok uralják.
Csábító azt gondolni, hogy a piac majd megvalósítja ezeket az ígéreteket. A technológiai piacok azonban nem működnek olyan jól, ha egymással versengő paradigmák állnak fenn. Minél jobban halad előre az automatizáció paradigmája, annál több piaci ösztönző fogja támogatni e terület befektetéseit más paradigmák kárára, ami új munkaerő-intenzív feladatköröket teremthet.
Ha ez nem lenne elég ok arra, hogy ne bízzunk a piacokban, vannak más specifikus problémák is az MI-technológiákkal kapcsolatban. Ezt a területet kevés nagy technológiai vállalat dominálja olyan üzleti modellekkel, amelyek szorosan kötődnek az automatizációhoz. Ezek a cégek olyan üzleti környezetet hoztak létre, amelyben az emberi munkaerő termelési folyamatokban való kiváltása egyfajta kötelező technológiai és üzleti lépésnek számít.
Úgy tűnik, hogy az innovációval és a technológiával kapcsolatos piaci hiányosságok éppen az MI rossz oldalát erősítik. A minél több feladatkör automatizálására fókuszáló törekvések miatt a termelékenység és a bérek lassan növekednek, és csökken a munka aránya az értékteremtésben.
Ennek nem így kellene lennie. A piac egyértelmű hiányosságainak felismerésével és az MI-fejlesztések olyan átirányításával, amelyek új, termelékenységet erősítő feladatköröket hoznak létre az emberek számára, ismét szélesebb rétegekre kiterjedő jólétet érhetünk el.
Copyright: Project Syndicate, 2019
