Merre tovább, forint?
Meredek irányváltások jellemezték a forint árfolyamát az elmúlt hónapokban, az MNB lépései pedig további izgalomban tartják az elemzőket. De vajon mennyire unikális a magyar deviza extrém kilengése, és a magyar jegybank mennyire szigorú szereplő a történetben? Pontosabb képet kapunk, ha a régió országaival összevetésben, többéves kitekintésben vizsgáljuk meg a kérdést.
Sokszor hajlamosak vagyunk úgy tekinteni szűkebb régiónk devizáira, hogy a pillanatnyi kilengések ellenére hosszabb távon jellemzően együtt mozognak, hasonló makrogazdasági adottságaik és az európai gazdaságban betöltött hasonló szerepük folytán. Többéves távlatban azonban jelentős eltérések mutatkoznak a lengyel zloty, a cseh korona, a román lej és a magyar forint árfolyamában. A régiós növekedés 2013 óta tapasztalható újraéledését a cseh korona számottevő erősödése követte, miközben a többi régiós deviza gyengült, a zloty kisebb, a forint és a román lej nagyobb mértékben. Nézzük az okokat és a következményeket!
Sokáig a lengyel számított a térség sztárgazdaságának, mivel nagy volt az ellenálló képessége, és gyorsan növekedett. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a lengyel jegybank – az inflációs célját és a konjunktúrát követve – időnként igen jelentős elmozdulásokat engedett az árfolyamban. A válság előtti gyors felértékelődést mintegy 40 százalékos leértékelődés követte, majd az árfolyam stabilizálódott az euróval szemben a 4,2-es középérték körül. Most mérsékelt az infláció, és a varsói jegybank viszonylag neutrális szereplőként van jelen. Az viszont a bizonytalanságot kelt, hogy a közelmúltban megkezdett költségvetési lazítás növelheti a gazdaság sebezhetőségét.
A régiós árfolyambajnok a cseh korona, mindenekelőtt a prudenciát előtérbe helyező, az alacsony infláció mellett elkötelezett és a ciklust simítani kívánó gazdaságpolitika következtében. A cseh jegybank (CNB) 2 százalékos inflációs célja a legalacsonyabb a régióban, a monetáris politika pedig meglehetősen szigorú. A CNB nem hezitál, hogy kamatot emeljen-e, és engedje-e felértékelődni a koronát, ha ezt az inflációs cél elérése szükségessé teszi, és hajlandó vállalni ennek a növekedési áldozatát és egyéb költségeit.
A román lej ellenben mindenkori mélypontja környékén van. A román gazdaságpolitika a régióban a legfegyelmezetlenebb, a sorozatos adócsökkentések, bér- és nyugdíjemelések miatt a költségvetés GDP-arányos hiánya elérte a 3 százalékot, és az infláció tavaly 5 százalék fölé ugrott. A román devizának az adta meg a kegyelemdöfést, hogy 2018 végén a kormány ágazati különadókat vetett ki, hogy tovább tudja emelni a béreket és a nyugdíjakat. A befektetők szemében Románia amúgy is megtépázott vonzereje tovább csökkent, az emiatt bekövetkező tőkekiáramlás pedig hozamemelkedést és árfolyamgyengülést okozott.
A forint is az alulteljesítők közé tartozik, lényegében minden időtávon. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a hazai monetáris politika mindig félt a felértékelődéstől, és inkább elfogadta a magasabb inflációt. Ugyanakkor a tekintetben a hazai gazdaság közelebb áll a lengyelhez és a csehhez, mint a románhoz, hogy a gazdaság sebezhetősége jelentősen mérséklődött. Csökkent a külső és az államadósság, valamint a devizaadósság. Így a jegybank hatékonyan reagálhat a külső és belső hatásokra árfolyam-erősítéssel vagy -gyengítéssel. Hosszabb távon az is lehetővé vált, hogy a forint leértékelődő trendjét egy oldalazó pálya váltsa fel, amelyen egy stabil középérték körül ingadozik az árfolyam.
A 2019-es év változást hozhat, ugyanis további árfolyamgyengülés esetén veszélybe kerülhet az inflációs cél. A jegybank az elmúlt hónapokban többször is változtatott a kommunikációján, ami azt sejteti, hogy 315 és 320 között kívánja látni a forint euróval szembeni árfolyamát, ennél gyengébbet nem szeretne.
Mire számíthatunk? Hosszabb távon továbbra is a cseh korona nyújthatja a legjobb teljesítményt, nominálisan erősödhet az euróval szemben. Középtávon a zloty is inkább erősödő pálya előtt állhat. Úgy véljük, hogy a forint árfolyama stabilizálódik, és megfelelő gazdaságpolitikával a lejnek is lehet esélye erre. Egy válság azonban az összes régiós devizánál átmeneti gyengülést hozna, a román devizát kivéve, ahol tartós lehetne a leértékelődés.
