Papír vagy nem papír?
Az elmúlt években szerencsére Magyarországon is megjelent a közbeszédben a fenntarthatóság kérdése. A környezetünk iránti felelősségvállalással kapcsolatban hitek és tévhitek ütköznek egymással, de akadnak valódi dilemmák is. Ilyen a papír használatának kérdése.
A papír fából készül, természetes és újrafelhasználható anyag, amely jelen van a mindennapjainkban, találunk belőle a lakás minden helyiségében, az étteremben, az irodában, az edzőteremben. A fák növekedésük során szén-dioxidot szívnak magukba az atmoszférából, így minden olyan termék, amely fából készül – a bútoroktól a papírig –, teljes életciklusában tartalmaz szenet, ezért szerves anyagnak tekintjük. A papír használata tehát fenntartható megoldásnak tűnik, hiszen alig néhány hét alatt lebomlik a természetben, így nem rombolja az élő környezetet, szemben az akár évszázados kárt okozó műanyagokkal.
Ugyanakkor sokan – és természetesen joggal – takarékoskodnak a papírral, igyekeznek elkerülni, hogy dokumentumaikat kinyomtassák. Hiszen halljuk eleget, hogy a papírgyártás miatt pusztulnak az esőerdők, lyuk tátong az ózonrétegen, csökken a biodiverzitás, erősödik az üvegházhatás és még sok szörnyűség. És nem mondhatjuk, hogy ezek tévhitek lennének.
Most, amikor az unió és lassan végre Magyarország is egyértelműen hadat üzen a műanyagok túlzott használatának, a nejlonzacskónak és a túlcsomagolásnak, ideje tisztán látnunk, hogy vajon ha papírszatyrot veszünk a bevásárláskor, azzal mennyiben könnyítjük – vagy éppen nehezítjük – majd unokáink életét.
Aki a papírral takarékoskodik, szelektíven gyűjti, az semmiképpen nem követ el hibát. A papírhasználat csökkentése vagy mellőzése természetesen csak akkor indokolt, ha helyette nem használunk olyan anyagot, amely nagyobb terheléssel jár a környezetre.
Ám ha a semmi nem opció, márpedig ez a gyakoribb például csomagolásnál vagy szállításnál, akkor a papírnál aligha találni jobb megoldást. A fejlett országokban ráadásul a gyártott papírmennyiség közel kétharmadát újrahasznosítják.
Hogyan lehetnek mégis érvényesek és érthetők a fákat féltők aggályai? A válasz ismét csak a fenntarthatóságnál keresendő. Nem az ugyanis a gond, ha fákat kivágnak, hogy papírt készítsenek belőlük, hanem az, ha nem ültetnek a helyükre másikat, nem biztosítják, hogy bolygónk flórája ne sérüljön.
Nem lehet kérdés, hogy az esőerdők és más, természeti örökségünkhöz tartozó erdők pusztítása súlyos bűn az egész emberiséggel szemben.
Ugyanakkor a felelősen és fenntarthatóan működő papíripar, különösen, ha egyre nagyobb arányban épít újrahasznosított papírra, egyáltalán nem az ördögtől való, hiszen a fák pótlásával a saját és a bolygónk jövőjéért is tesz.
A társadalom növekvő érzékenysége fontos. Egyre többen követelik meg, hogy könyveik, füzeteik tanúsítottan olyan fából készüljenek, amelynek helyébe újabb fát, fákat ültetnek. A fogyasztó képes hatni a kereskedelemre, ezáltal pedig az iparra. Igényességünktől függ, és a mi kezünkben van a papíripar fenntartható jövője.
