Légkondi-ellenszenv: az európai lakások többségében nincs klíma – az amerikaiak nem értik, hogy miért szenvedünk hónapokon át

A nyári hőhullámok ma már nem számítanak rendkívüli jelenségnek Európában, a kontinens lakásainak többségében mégis hiányzik a légkondi, ami a világ számos más részén alapvetőnek számít. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az európai háztartásoknak csak mintegy 20 százalékában van légkondicionáló, míg az Egyesült Államokban és Japánban nagyjából az otthonok 90 százalékában - írja a Business Insider. Ez a téma pörög az amerikai közösségi oldalakon, sokan nem értik, az európaiak miért szenvednek a hőségben.

A cikk felidézi, hogy a közösségi médiában számos csodálkozó és értetlenkedő bejegyzés jelent meg az elmúlt napokban, sokan nem értik, mi ez az ellenszenv Európában a klímaberendezésekkel szemben. A témára többek között rácsatlakozott Elon Musk meg néhány gazdag üzletember, de akadtak olyan hangok is, hogy az európai emberek egyszerűen csak makacsak ebben a kérdésben. Miközben az Egyesült Államokban elképzelhetetlen, hogy ne legyen klíma egy lakásban. 

Első pillantásra nehezen is érthető a különbség, különösen úgy, hogy Európa a Copernicus klímaváltozási szolgálat szerint a világ egyik leggyorsabban melegedő kontinense. A háttérben azonban többbek között történelmi, gazdasági és építészeti okok is állnak. A kontinens jelentős részén egészen az elmúlt évtizedekig ritkán fordultak elő tartós, 35 fok feletti hőhullámok, ezért a lakóépületeket elsősorban a téli hőveszteség csökkentésére tervezték. Ugyanis 

• a vastag falak, 
• a kisebb nyílászárók,
• a jó hőszigetelés sokáig előnyt jelentettek, az egyre forróbb nyarakon azonban már inkább bent tartják a meleget.

A másik fontos tényező az épületállomány kora. Európában a lakások jelentős része sokkal idősebb, abban a korban épült, amikor még senki sem számolt központi légkondicionálással. Egy régebbi társasház homlokzatára ma sem lehet mindenhol kültéri egységet felszerelni: 

• műemlékvédelmi előírások,
•  önkormányzati szabályok 
• vagy társasházi korlátozások nehezítik az utólagos telepítést.

Építészet letudva, beszéljünk az energiaárakról

Egy cikk egy európai agytrösztre hivatkozik, a Bruegel szerint ugyanis az EU átlagos ipari villamosenergia-árai 2024-ben körülbelül 2,5-szer magasabbak voltak, mint az Egyesült Államokban, így nemcsak a beruházás, hanem az üzemeltetés költsége sem elhanyagolható szempont. De kétségtelen tény, évtizedeken át sok háztartás számára nem volt racionális ötlet több százezer forintos beruházást vállalni néhány forró hét miatt, inkább kibírták.

Ehhez társulnak ma már a környezetvédelmi dilemmák is. A légkondicionálók jelentős villamosenergiaigénye növeli a nyári csúcsterhelést  – ez jelent meg a magyar gazdasági és energiaügyi miniszter csütörtök esti javaslatában is a légkondik esti kikapcsolásáról –  miközben a legtöbb készülék a kültér felé adja le az elvont hőt, ami a sűrűn beépített városrészekben tovább fokozhatja az úgynevezett városi hősziget-hatást. Bár a modern berendezések egyre energiahatékonyabbak, tömeges elterjedésük komoly kihívást jelenthet az európai villamosenergia rendszerek számára is, csúcsra járatják a rendszerek terhelését.

A fenntarthatóság szempontjait sem lehet figyelmen kívül hagyni

A szakértők szerint ugyanakkor a kérdés ma már nem az, hogy szükség van-e légkondicionálásra, hanem az, hogyan lehet azt fenntartható módon biztosítani. A cikk szerint Európa nagy részén a légkondicionálást gyakran feleslegesnek és pazarlásnak tartják. Franciaországban sokan gondolják úgy, hogy a légkondicionáló széles körű alkalmazása csak súlyosbítaná azt a klímaválságot, ezért alternatív megoldásokat kell találni. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint nem csaj az új klímaberendezések telepítése jelent megoldást, hanem az épületek passzív hűtésének fejlesztése is: 

• a külső árnyékolás,
•  a redőnyök, 
• a zsalúziák, 
• a világos tetőfelületek, 
• a megfelelő hőszigetelés, 
• az éjszakai átszellőztetés 
• és a városi zöldfelületek növelése jelentősen mérsékelheti a hűtési igényt.

Az európaiak is vásárolják a légkondikat

Mindeközben a légkondicionálók száma gyorsan emelkedik. Az Európai Bizottság adatai szerint 1990-ben még kevesebb mint hétmillió szobai klímaberendezés működött Európában, 2020-ra ez a szám elérte az 57 milliót, 2030-ra pedig akár a 100 milliót is meghaladhatja. Ez azt jelentené, hogy az évtized végére már az európai háztartások mintegy 35 százalékában lehet valamilyen légkondicionáló. A klímaváltozás okozta elhúzódó és egyre gyakoribb hőhullámok lassan, de fokozatosan átírják az európai szemléletet. Ami korábban kényelmi berendezésnek számított, egyre több országban válik az egészségvédelem, a munkaképesség és az alkalmazkodás alapvető eszközévé. A következő évek egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy a növekvő hűtési igény ne járjon együtt aránytalan energiafogyasztással és további környezeti terheléssel.