Kifutunk az időből

A nemzetközi közösség a közös globális kihívások elleni küzdelemben 2015-ben megújította erőfeszítéseit. Ez az ENSZ Fenntartható Fejlődési Agendájának és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (COP21) az égisze alatt történt meg. A kezdeti nagy lelkesedés után azonban a fenntartható fejlődési célok elérését és a klímaváltozás elleni küzdelmet célzó lépések fokozatosan alábbhagytak. Világszerte sokakban egyfajta allergiás reakció alakult ki az ENSZ és más szervezetek egyre erősebb – a fajok kihalására, az ökoszisztéma összeomlására és a globális felmelegedésre vonatkozó – figyelmeztetéseire.

Most nem annak van itt az ideje, hogy megvitassuk: a globális célok felé haladás tekintetében a pohár félig teli vagy félig üres. Hamarosan ugyanis nem lesz több pohár, amely miatt aggódhatunk. Nemrégiben az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) nyomasztó adatokat közölt arról, hogy az iparosodás előtti szintekhez képest a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-foknál nagyobb mértékű növekedése milyen pusztító hatást jelent majd világszerte több milliárd ember számára.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésével foglalkozó tudományos és szakmapolitikai kormányközi platform (IPBES) májusi jelentése is egy újabb figyelmeztető felhívásnak számít. A tanulmány szerint az emberi tevékenység miatt egymillió állat- és növényfajt a kihalás fenyeget, és a több mint négymilliárd embernek élelmet és megélhetést biztosító óceánok is veszélyben vannak.

Évtizedeken át a legtöbb nagyobb gazdaság a kapitalizmus egy formájára épült, ami jelentős hasznokat eredményezett. Most azonban szembesülünk annak a jelenségnek a következményeivel, amelyet Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász híres mondásában így foglalt össze: „Az üzleti élet társadalmi felelőssége a profit növelésében áll.” A részvényesi érték maximalizálásán alapuló vállalati kormányzási modell hosszú időn át uralta a gazdasági rendszert, alakította a könyvelési modelleket, az adórendszereket és az üzleti iskolák tanrendjét. Mostanra azonban eljutottunk oda, hogy vezető közgazdászok megkérdőjelezik a jelenlegi rendszer fundamentumait. Műveikben Paul Collier, Joseph E. Stiglitz és Raghuram G. Rajan a probléma átfogó értékelését adják. Már nem elfogadható az a kapitalista rendszer, amely elkülönül a legtöbb embertől és a legtöbb területtől, ahol az működik.

Egyszóval, a kapitalizmussal kapcsolatos megközelítés súlyosbította a korábban kezelhető szociális és környezeti problémákat, és mély társadalmi megosztottságokat alakított ki. Az egyenlőtlenség robbanásszerű növekedése és a rövid távú eredményekre való fókuszálás csak két tünete ennek a félresiklott rendszernek.

Egy jól működő piacgazdaság fenntartásához, amely mindenki érdekeit szolgálja, hosszú távú gondolkodásra van szükség. Bizonyos tekintetben ez már megtörtént. A pozitív törekvéseket azonban konkrét lépésekké kell formálnunk, hogy a rendszerszintű reformok áttörést érjenek el.

A nemzetközi kereskedelemben és egyéb területeken meglévő rövid távú feszültségek elkerülhetetlenül elvonhatják a figyelmét. Ha engedjük, hogy a legújabb szalagcímek eltérítsenek bennünket a közelgő környezeti és szociális katasztrófák kezelésétől, akkor nem látjuk a fától az erdőt.

A felderengő válság képe valós és rémisztő, azonban az ismétlődő figyelmeztetéseknek egyre kisebb a hatásuk. Az emberek immunissá váltak a valóságra. A hosszú távú változásoknak a piaci és a szabályozó környezet kiigazításából kell származniuk. A kapitalizmus szabályainak és normáinak alapos és gyors felülvizsgálatára van szükség.

Valódi költségterheket kell rónunk azokra a piaci szereplőkre, akik nem változtatják meg magatartásukat. Ez nem szónoklatok, kommentárok, éves jelentések révén fog megtörténni. A piacgazdaságnak irányításra van szüksége, ezt a feladatot pedig a szabályozó hatóságoknak és a piaci résztvevőknek kell ellátniuk. Itt az idő, hogy a rendszerszintű változásokhoz szükséges közvetlen pénzügyi ösztönzők és büntetések kialakításához valóban hozzáfogjunk. Ha ezeket már létrehoztuk, akkor kezdhetünk vitát arról, hogy a pohár félig üres vagy félig teli.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org

Bertrand Badré,

a Világbank volt ügyvezető igazgatója, a Blue like an Orange Sustainable Capital vezérigazgatója