A Federal Reserve (Fed) a tavaly augusztusi döntésével új fejezetet nyitott a monetáris politika történetében. A korábbi 2 százalékos hosszú távú inflációs célt felváltotta egy átlagosan 2 százalékos inflációs cél, ami rugalmasabbá tette az inflációs célkövetés rendszerét az Egyesült Államokban. Eddig az új célrendszer hatásossága még nem került próbatétel elé, mivel az tartósan a cél alatt mozgott, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fed a következő hónapokban a gyorsuló áremelkedés nyomán jelentős kihívások elé nézhet.
Az inflációs cél szerepe a piaci várakozások horgonyzásában rejlik – a piaci szereplők számára iránymutatást nyújt a várható monetáris politikát illetően. Ha az áremelkedés üteme meghaladja a jegybanki célt, akkor a gazdasági szereplők a monetáris kondíciók szigorítására számíthatnak, míg cél alatti pénzromlás esetében enyhülő vagy változatlan kondíciókra. Ebből a szempontból a rugalmasabb inflációs célkövetés gyengébb eszköz hosszabb távon, kevésbé tudja horgonyozni a piaci várakozásokat, mivel a gazdasági szereplők nem tudják, hogy az átlagosan 2 százalékos célt milyen időtávon kívánja elérni a Fed. A jelen helyzetben ugyanakkor – amikor az infláció érdemben a cél alatt tartózkodik – hatásos eszköz lehet, mivel a pénzromlás ütemének a gyorsulása nem jelzi egyértelműen a piaci szereplőknek, hogy a monetáris kondíciók már rövidebb távon is szigorodhatnak. Ez a várakozás pedig már a jelenben kihatással van a kamatszintek alakulására:
a monetáris politika változatlanságának feltételezése, illetve a kamatemelési ciklus későbbre várt megindítása stabil hozamszinteket eredményezhet az infláció emelkedése ellenére is.
A stabil hozamkörnyezet pedig elősegíti a kilábalást és azon keresztül az infláció további emelkedését. A Fed tehát a célrendszer átalakításával szabad kezet adott magának, és erről világos üzenetet küld a piaci szereplőknek:
a döntéshozók rendszerint hangsúlyozzák, hogy az infláció ideiglenesen a kitűzött cél fölé kerülhet, és ez nem fogja lépésre kényszeríteni a jegybankot.
A kérdés ugyanakkor az, hogy amikor az infláció eléri a jegybanki célt, hogyan fog reagálni a Fed. Kitartva korábbi elhatározása mellett engedi, hogy a pénzromlás üteme túllőjön a célon, vagy visszatáncol, és a monetáris kondíciók szigorításával célon tartja az inflációt? Az egész hitelességi kérdés: ha a jegybank szigorításba kezd a cél elérésekor, az a piaci szereplők számára erős jelzés, hogy a jegybanki előretekintő iránymutatásban nem lehet megbízni. Ez hosszabb távon a monetáris politika hitelességének és így hatékonyságának csökkenését eredményezheti, ami egy jövőbeli gazdasági sokk esetén negatív következményekkel járhat. Miért is táncolna vissza tehát a Fed a korábbi iránymutatásától? Esetleg el szeretné kerülni, hogy a magasabb infláció tartósan beépüljön a piaci várakozásokba, amit utólag sokkal nehezebb lenne letörni. Fontos szempont, ugyanakkor nem az a kérdés, hogy mit léphet a Fed, hanem az, hogy milyen lépésre számítanak tőle a gazdasági szereplők. Pillanatnyilag az USA monetáris politikájának a hitelessége van terítéken:
ha a gazdasági szereplők nem számítanak a korábbi iránymutatástól eltérő viselkedésre, akkor a következő hónapokban emelkedő inflációnak nem lesz hatása a döntéseikre, a kamatemelési várakozások nem eredményezik majd a kötvényhozamok tartós növekedését.
Ez elősegítheti az USA gazdaságának kilábalását, az aktivitás fokozódását. Ha viszont kalkulálnak a korábban bejelentettől eltérő viselkedéssel, vagyis a monetáris kondíciók szigorításával, az visszavetheti a kilábalás ütemét.
Minden attól függ, hogy mennyire tartják hitelesnek a monetáris politika kommunikációját. De ez nemcsak az Egyesült Államokra igaz, hanem bármelyik ország jegybankjára is, különösen válság idején. Egy jegybank persze nem tud hitelességet kiépíteni válság idején, azt a konjunktúraciklus felívelő szakaszában lehet csak megtenni. Pontosan ezért is fontos, hogy amikor a gazdaság növekszik, a jegybank a cél környékén féken tartsa az inflációt, ezzel is biztosítva a gazdasági szereplőket arról, hogy adott esetben képes és hajlandó beavatkozni a piaci folyamatokba, mindent alávetve az elsődleges cél elérésének. Ez a stratégia válság idején tudja meghozni a gyümölcsét, és a korábban kiépített hitelesség próbájának most érkezett el az ideje a Fed esetében.
