Jelentős bővülés vár a magyarországi kisállateledel-piacra, amely 120 milliárd forint körüli éves forgalmával már jelenleg is hatalmas piacnak számít az FMCG-n belül. A borítékolható növekedés egyik mozgatórugója a magyarok állatszeretete: minden harmadik hazai háztartásban él kutya és/vagy macska. Ráadásul a növekedésnek jókora lökést adott a pandémia azzal, hogy a kényszerű izoláció miatt megnőtt az otthon tartott kis kedvencek száma, tovább gyarapítva a magyar kutyák 2 milliósra, a cicák 2,3 milliósra becsült táborát.
A növekedés másik forrása az alacsony kalorifikus lefedettség. Ez az érték azt mutatja meg, hogy a kisállatok táplálásában mekkora a szerepe az ipari eledeleknek, Ausztriában 90 százaléknál is magasabb.
A Purina adatai szerint Magyarországon viszont alig 40 százalék fölötti a mutató, mivel – főleg vidéken – még hagyományosan az jellemző, hogy az állatok maradékot kapnak.
Ez azonban gyorsan változik, ráadásul a világjárvány stimulálja is ezt az átalakulást: egyre kevésbé tekintünk haszonállatként a négylábúakra, márpedig a családtaggá avanzsáló szőrös gyerekeknek teljesen másfajta figyelem jár, mint egy házőrzőnek vagy egy egérfogónak – és ennek megfelelően másfajta koszt is.
Ennek a két tényezőnek a következtében tíz éven belül megduplázódhat a kisállateledel-forgalom, éppen a kalorifikus lefedettség alacsonysága miatt. A bővülést az online is fűteni fogja, amely a pandémia okozta kényszerhelyzetben indult dinamikus növekedésnek. Ezt a hullámot az állateledelek piaca is meglovagolja: míg a teljes piacon sem alábecsülendő az éves bővülés a maga 10 százalék körüli ütemével, a digitális platformokon 30-50 százalékos a robbanás.
Van egy kevésbé szem előtt lévő aspektusa is annak, hogy a kisállateledel lesz az FMCG-szektor üdvöskéje a közeli jövőben, ami részben lelki tényezőkre vezethető vissza.
Nevezetesen arra, hogy a Covid–19 hatására összenőttünk kedvenceinkkel, ezért nagyon nehéz megválni tőlük, ha vissza kell menni dolgozni az irodába. Hogyan csábítja vissza az odafigyelő munkavállaló a dolgozókat? Például azzal, hogy velük együtt a kutyájukat is beengedi. Ha ezt nem teszi meg, még nagyobb lesz a munkavállalói ellenállás a visszatéréssel szemben, miközben az olyan kutyabarát munkahelyek, mint amilyen a Nestlé – ahol a négylábú kedvencek speciális kutyaútlevéllel közlekednek az irodában –, már évekkel ezelőtt is valódi mágnesnek számítottak.
A jelenség abból a szempontból sem meglepő, hogy az otthoni munkavégzés eléggé elkényeztetett bennünket.
Kizárólag akkor érzünk kedvet ahhoz, hogy visszamenjünk az irodába, ha az ottani munkavégzési feltételek legalább olyan jók, de inkább jobbak, mint amilyeneket magunknak teremtettünk a lakásunk négy fala közt. És ha ezeknek része a kis kedvenc, akkor ő is velünk jön – feltéve persze, hogy kutyáról van szó. A cicák esetében nem ennyire egyszerű a képlet. Nem kutyasoviniszta okai vannak annak, hogy nem igazán jellemzők a macskabarát munkahelyek, hanem etológiaiak: a cicák a helyhez ragaszkodnak, ahol laknak, nekik a mozgatás stresszes dolog. Bár akadnak kivételek, a többségüknek inkább ártana az ingázás.
Ezzel szemben a kutyák elsősorban a gazdához kötődnek, boldogan követik őt bárhová, akár az irodába is.
Végezetül van egy további fontos következménye annak, ha egy munkahely kutyabarát: ennek nem lebecsülendő közösségformáló ereje is van, ami kihatással lehet a munkahelyi légkörre, a teljesítményre, és a nap végén a kisállateledel-piacra is. Utóvégre az irodai kutyák egészen biztosan nem kaphatnak maradékot…
