A termelékenységi rejtély megoldása
Évek óta a közgazdaságtan egyik nagy rejtélye az a kérdés, hogy mi állhat a csökkenő termelékenységi növekedés hátterében az Egyesült Államokban és más fejlett gazdaságokban. A közgazdászok számos magyarázattal álltak elő, kezdve a szekuláris stagnálás nem megfelelő mérésétől odáig, hogy megkérdőjelezték a mostani technológiai innovációk produktivitását.
Úgy tűnik azonban, hogy a rejtély megoldása a gazdasági interakciók megértésétől függ, és nem egyetlen „bűnös” tényező azonosításától. Ily módon a mélyére áshatunk annak a kérdésnek, hogy miért lassul a termelékenység növekedése.
A 2008-as pénzügyi válság óta eltelt évtizedet vizsgálva – amely időszakban sok fejlett gazdaságban erőteljesen visszaesett a termelékenység növekedése – három szembetűnő jelenséget tudunk azonosítani. Ezek: a tőkeintenzitás növekedésének történelmileg alacsony szintje, a digitalizáció és a kereslet válság utáni, csupán mérsékelt szintű újbóli megerősödése. Ezek a tényezők segítenek magyarázatot adni arra, hogy a termelékenység éves növekedési üteme 2010 és 2014 között miért csökkent átlagban 80 százalékkal 0,5 százalékra az egy évtizeddel korábbi 2,4 százalékos szintről.
A 2000–2004 közötti időszakban a tőkeintenzitás éves szinten 3,6 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban. A 2010–2014 közötti időszakban az éves ráta 0,4 százalékkal csökkent, ami a legrosszabb mutató a II. világháború utáni időszakban. A munkatermelékenység összetevőinek összeomlása megmutatja, hogy a tőkeintenzitás lassuló növekedése mintegy felerészben járult hozzá a termelékenység emelkedésének mérséklődéséhez sok országban, köztük az USA-ban.
A tőkeintenzitás növekedését a felszerelésekben és az ipari létesítményekben történő beruházások jelentős lassulása gyengítette. Tovább rontott a helyzeten, hogy az állami beruházások is visszaestek.
Az USA-ban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban az 1980-as évek és a 2000-es évek eleje között az állami beruházások mértéke 0,5-1 százalékponttal esett vissza, és ez a mutató azóta is stagnál vagy csökken, ami az infrastrukturális beruházások terén tetemes lemaradást, hiányt idézett elő.
A nem fizikai beruházások, mint a szoftverekbe, a kutatás-fejlesztésbe történő invesztíciók szintje jóval gyorsabban visszakapaszkodott a 2009-es válság utáni évek rövid ideig tartó, kisebb mértékű visszaeséséből. Ezen beruházások folyamatos növekedése a digitalizáció hullámait tükrözi (ez a mérsékelt szintű termelékenységi növekedéssel járó időszak másik szembetűnő jellemzője), amelyek most már szétterjedtek a különböző iparágakban.
A digitalizáció alatt azt értjük, hogy a digitális technológia – például a felhőalapú számítástechnika, az e-kereskedelem, a mobil internet, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a dolgok internete (IoT) – már túlterjed a folyamatok optimalizálásán, és üzleti modelleket alakít át, módosítja az értékláncokat, valamint elhomályosítja az iparágak közötti határvonalakat. Ami megkülönbözteti ezt a digitalizációs hullámot az információs és kommunikációs technológiák 1990-es évekbeli boomjától, az az innovációk kiterjedtsége és sokfélesége.
Mindamellett hasonlóságokat is fel lehet fedezni a két időszak között, különösen a termelékenység növekedésének hatása terén.
Az információs és kommunikációs technológiák forradalma mindenütt látható volt, kivéve a termelékenységi statisztikákat, ahogy Robert Solow közgazdász elhíresült mondása szól. A Solow-paradoxon végül akkor nem érvényesült már, amikor néhány szektor – a technológiai szektor, a kis- és nagykereskedelem – termelékenységi boomot váltott ki az USA-ban. A Solow-paradoxon második időszakát élhetjük: miközben a digitális technológiák mindenütt jelen vannak, a termelékenység növekedését még nem váltották ki.
A McKinsey Global Institute (MGI) kutatásai azt mutatják, hogy az eszközök, a használat és a munkavállalók terén nagymértékben digitalizált iparágaknak – a technológiai szektornak, a médiának és a pénzügyi szolgáltatásoknak – magas a termelékenységük. Ezek a szektorok azonban viszonylag kis hányadát teszik ki a GDP-nek és a foglalkoztatásnak, miközben a nagyobb szektorok, mint az egészségügy és a kiskereskedelem, kevésbé digitalizáltak, illetve jellemzően alacsony a termelékenységük.
Az MGI kutatásaiból az is kiderül, hogy miközben a digitalizáció a termelékenység növekedésére vonatkozóan nagyszabású lehetőségeket ígér, a realizálódó haszon még nem jelent meg széles körben. Egy nemrég készült MGI-felmérés szerint a globális cégek alaptevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak kevesebb mint az egyharmada automatizált vagy digitalizált.
Ez talán az adaptációs korlátokra és a szükséges átalakítás költségeire vezethető vissza.
A fenti felmérésből például az is kiderült, hogy a digitalizációs átalakulás folyamatában éppen részt vevő cégek nyilatkozata szerint az alaptermékek és -szolgáltatások terén piaci arányuk 17 százalékát saját digitális termékeik vagy szolgáltatásaik kannibalizálták. Továbbá a keletkező és a vállalatokon átmenő információk kevesebb mint 10 százaléka digitalizált és érhető el elemzések számára. Ahogy ezek az adatok jobban hozzáférhetők lesznek a blokkláncok, a felhőalapú számítástechnika vagy a dolgok internete révén, az új modellek és a mesterséges intelligencia képessé teszi a vállalatokat az innovációkra és a hozzáadott értékek előállítására a korábban láthatatlan befektetési lehetőségeken keresztül.
A történelmileg alacsony termelékenységi növekedés időszakának utolsó jellemzője a gyenge kereslet. A vállalati döntéshozóktól tudjuk, hogy a kereslet szintje létfontosságú egy beruházási döntésnél. Egy tavaly készített MGI-felmérés például azt mutatta ki, hogy a beruházásaik költségvetését megemelő cégek 47 százaléka azzal magyarázta ezt a lépést, hogy a kereslet vagy az arra vonatkozó várakozások erősödtek.
A különböző iparágakban a pénzügyi krízis utáni lassú keresleti erősödés mindenhol döntő szerepet játszott a beruházások visszafogásában.
A válság növelte a bizonytalanságot a fogyasztói és a beruházási kereslet jövőbeli irányaival kapcsolatban. A beruházásokra és a termelékenység növelésére vonatkozó döntéseket – helyesen – elhalasztották. Amikor a kereslet elkezdett erősödni, sok iparág többletkapacitásokkal rendelkezett, illetve volt mozgástere a bővülésre és új munkavállalók felvételére anélkül, hogy új eszközökbe vagy létesítményekbe kellett volna invesztálnia. Ez a tőkeintenzitás történelmileg alacsony növekedését váltotta ki a 2010 és 2014 közötti időszakban, ami a mérsékelt termelékenységi növekedés legfőbb kiváltó tényezője lett.
Számíthatunk azonban a termelékenység növekedésének újbóli erősödésére, ahogy egyre több vállalat fogja adaptálni és megtanulni a digitális megoldásokat, illetve ahogy megerősödnek a foglalkoztatási és beruházási lehetőségek új formái. Ezernyi tényező segíti elő a termelékenység növekedését, azonban a 21. század motorjai – a digitalizáció, az adatok és azok elemzései – azok, amelyek hajtani és átalakítani fogják a gazdasági aktivitást, hozzáadott értéket hoznak majd létre, illetve lehetővé teszik a jövedelmek emelkedését, valamint a jólétet erősítő termelékenységnövekedést.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
