El Chino, a japán inka

Így lehet összefoglalni Alberto Fujimorinak (a peruiak h-nak ejtik a j-t), a 30-as években bevándorolt szegény japán szabó fiának, az inka birodalom örökébe lépett Perui Köztársaság elnökének tízéves kormányzását. A hagyományos politikai elit támogatását élvező és neoliberális eszméket hangoztató világhírű író, Marias Vargas Llosa fölött 1990-ben, populista jelszavaival győzelmet aratott az "El Chinónak" (a peruiaknak, akár Vilmos császárnak, minden japán kínai) becézett professzor, akit a második menetben támogatott az előző öt év alatt a gazdaságot -- mint a 60-as, 70-es évek fordulóján Chilében -- szétziláló baloldali APRA (Allendével ellentétben a kommunistákkal fél évszázada rivalizáló, forradalmi párt). A választások után a politikai életben korábban ismeretlen Fujimori, hátat fordítva populizmusnak és baloldalnak, azonnal hozzáfogott a vesztes fél programjának hatékony végrehajtásához, amivel kiérdemelte, hogy ma "hazugnak" nevezze őt a sértett nagy író.
Amikor elnök lett, Peruban az inflációs ráta évi 7650 százalék volt, a nagyvállalatok régen, a bankok néhány éve állami tulajdonban voltak. 1994-re az infláció 14 százalék alá esett, a bankok és a nagyvállalatok tucatjait privatizálták, ráncba szedték az állam pénzügyeit. A gazdaságot rég nem látott stabilitás és növekedés jellemezte. Az elnök ezzel párhuzamosan nagyszabású szociális programot indított a barriadáknak nevezett szegénynegyedekben, meg az Andok és a központtól még távolabbi őserdők indiánjai körében. Az ezekben épült iskolák és egészségügyi intézmények avatásain személyesen jelent meg, mindez hozzájárult az 95-ös választásokon szerzett szavazatokhoz.
A szociális program egyébként az összekötő kapocs volt a Fujimori-kormányzat két fő célja: a gazdasági stabilitás és a közbiztonság között. Peruban ugyanis a korábbi katonai diktatúra, a konzervatív restauráció és a nemzeti sajátságokat hangsúlyozó, szelídített forradalmi párt uralma alatt fokozatosan erősödött a maoista és guevaraista terroristák két mozgalma. Fujimori kérlelhetetlen szigorral, az emberi jogokat is félresöpörve folytatta ellenük a harcot, elődeinél nagyobb sikerrel. E küzdelem leglátványosabb mozzanata volt a Fényes Ösvény vezérének ketrecben történő bemutatása és a japán követséget megszálló csapat megrohanása és kiirtása. Ehhez a harchoz szükség volt a szegénynegyedek és a falvak, kisvárosok lakóinak támogatására, vagy legalábbis arra, hogy jobban féljenek a katonáktól, mint a terroristáktól. Az első célt szolgálta a szociális program, a másodikat a hadsereg erősítése. S mindkettő sikeréhez elengedhetetlen a gazdasági káosz felszámolása.
A rendteremtés közben a rettenthetetlen rendcsináló a gerillákon kívül a hagyományos perui bürokráciával is szembekerült. Erre hivatkozva szétkergette a parlamentet, szigorúbb ítélkezést célozva felszámolta a bírói függetlenséget, a szabad sajtót, s ahogy gyűltek az ellenfelei, úgy fokozta az autoritárius rendszer kiépítését. Egyrészt a terroristák, másrészt a polgárjogok elleni harcában a fő támasza egyre inkább a titkosszolgálat lett. Ez utóbbiról pedig nem igazán tudható ilyen távolságból, hogy mennyire volt eszköz az elnök vagy mennyire a tábornokok kezében. Mikor pedig közeledett a második elnökség vége, s Fujimori -- megmámorosodva a hatalom édességétől -- alkotmányellenesen, pontosabban joghézag kihasználásával harmadszorra is meg akarta választatni magát, már egyáltalán nem lehetett tudni, ki kinek az eszköze a három közül. Aztán titkos számlák létére is fény derült, egyelőre csak találgatni lehet, melyik kié és hol van.
Mert Perura is igaz az egy csőcselék törvénye. A korrupt bíróságok helyére elnöki akaratra sem akadtak igazságot függetlenül keresők, pláne, ha a függetlenség nem is volt elsőrendű cél. A korrupcióra hajlandóság nem tűnt el, jobb képviselők sem teremtek. A gazdaság rendbe tevésének hozadéka is kimerült, a növekedés lelassult. Még inkább elmaradt attól, hogy a barriadák minden lakójának munkahelyet tudjon adni, olyant, amelynek a termékére szükség is van. Ennek következtében a népszerűség is csökkent, a harmadik választásnál Fujimori második fordulóra, azon pedig csalásra szorult. A korrupció azonban kiderült, s manapság erre a nemzetközi élet is kényesen reagál. El Chinónak mennie kellett. Még nem tudni, mi vagy ki követi.