A konferencián eredetileg a hasonló tárgyú kiotói tanácskozáson 1997-ben elhatározott, az üvegházhatást csökkentő intézkedések, mindenekelőtt a szén-dioxid-kibocsátási kvóták érvényesülését vitatták volna meg. A "kiotói szemlélet" szerint fel kell venni a harcot a földi légkörnek a növekvő károsanyag-kibocsátás okozta felmelegedése ellen. Enélkül elárasztás fenyegeti az alacsonyan fekvő területeket, megváltoznak a mezőgazdálkodás feltételei, s mindez elsősorban a fejlődő országokat sújtja. Kiotóban úgy döntöttek, hogy a fejlett államok 2010-ig 5 százalékkal csökkentik 1990-es kibocsátásukat.
Multinacionális társaságok és amerikai farmerszövetségek azonban úgy vélik, hogy az -- által is támogatott kiotói -- intézkedések mintegy "bírságként" fognak hatni: nyomukban hanyatlik a gazdaság, csökkennek a munkahelyek. Tudósok is fölvetették, hogy "harc" helyett meg kellene próbálkozni az alkalmazkodással. A két álláspontot ötvözve az USA Hágában azt javasolta, hogy a fejlett országok 2012-ig egymilliárd dollárral egészítsék ki a Környezetvédelmi Világalap forrásait, s a programot bontsák ketté -- értesült az MTI.
Mindkét programból továbbra is a fejlődő országokat támogatnák. Az egyik csomag az alkalmazkodás felkészülését szolgálná, fő kedvezményezettjei a tengerszint emelkedése által leginkább fenyegetett országok lennének. A másik csomagból nemzeti programokat finanszíroznának, mindenekelőtt azokat, amelyek szén-dioxid-csapdákat létesítenének. Az elgondolás szerint az erdők és a mezőgazdasági területek megköthetnék a föld más helyein kibocsátott káros anyagokat. A pótlólagos egymilliárd dollár önkéntes adományokból és olyan adókból tevődhetne össze, amelyek a harmadik világnak átadott technológiákhoz kapcsolódó hitelmozgásokból származnak.
Az EU egyelőre szilárdan ellenzi az erdei szén-dioxid-csapda tervét, helyette a kiotói kvótarendszer megtartását szorgalmazza. Frank Loy amerikai főtárgyaló szerint azonban már elértek "bizonyos haladást".