Lehetséges a 2003-as bővítés, de valószínűbb a 2005-ös

A tizenhárom tagjelölt országértékelését kísérő elemzés kiemeli, hogy a kelet-európai jelöltek közül elsőként Magyar-, Észt- és Lengyelország immár "működőképes piacgazdaságnak" minősül. Eddig csak Ciprus és Málta érdemelte ki ezt az egyértelmű besorolást. Az elemzés egúttal egyfajta időbeli ütemezést ("útitervet") kínál a csatlakozási tárgyalások következő 18 hónapjához, részint több ponton is a korábbiaknál rugalmasabb tárgyalási módszert javasol.



Így mindenekelőtt kezdeményezi, hogy a tagországok a soron következő három EU-elnökség során kezdjenek érdemi választ adni bizonyos témakörökre (érdemben reagálva például a jelöltek derogációs kérelmére). Eszerint 2001-ben kívánatos volna minden olyan fejezet kapcsán tisztázni az álláspontokat, amelyek költségvetési kihatásai relatíve könnyen kezelhetőnek minősíthetőek. Közülük is az egységes piac működését érintő joganyagrészek többségét már az első fél évben ismét napirendre lehetne tűzni, együtt például a szociálpolitika vagy a környezetvédelem témakörével. A második fél évben következhetnének a hosszabb előkészületet igénylő további fejezetek. Az "útiterv" szerint 2002 elejére maradnának a közös költségvetést leginkább terhelő témakörök, így értelemszerűen az agrártámogatások, valamint a regionális politika problémája, a költségvetési fejezet, valamint az intézményi kérdéskör.



A derogációs kérelmeket a mostani bizottsági javaslat szerint a jövőben -- az eddigi kettő helyett -- három fő kategóriába sorolnák: a bizonyos feltételek mellett elfogadhatónak és az EU-szempontból eleve elfogadhatatlannak minősülő igények mellett ezentúl létezne még a "kitárgyalandó" kérések kosara is. Ez utóbbiba azon kérelmek tartoznának, amelyek ugyan hatással lehetnek az egységes EU-piac működésére, de még kezelhetőnek tűnnek.



Régről hangoztatott magyar felvetésre válaszol az a további javaslat, amely lehetővé kívánja tenni, hogy a jövőben a csak néhány problematikus pontot tartalmazó fejezetnél a nyitott kérdéseket elkülöníthessék, utat nyitva a joganyag többi részének ideiglenes félretétele előtt. Bizottsági megítélés szerint ezzel a munkamódszerrel a nyitott fejezetek száma rövid idő alatt jelentősen csökkenthető volna, miközben még inkább átláthatóbbá válna a még nyitott problémák köre.



A jelentés szerint amennyiben következetesen alkalmazzák a fenti elveket, mindez -- a differenciálás továbbra is meghatározónak tekintett vezérfonalával együtt -- a folyamatban élenjáró országok esetében módot kell hogy adjon a tárgyalások 2002-ben történő befejezésére. Tekintve, hogy bizottsági megítélés szerint a közösségi költségvetés továbbra is elégségesnek tekinthető újabb tagállamok befogadásának finanszírozására, így -- feltéve, hogy a nizzai csúcs megállapodást hoz az intézményi reformokról -- az első jelölt országok "2002 végétől történő üdvözlése" előtt is megnyílhat az út a stratégiai elemzés szerint.



Az egyes jelölt országok teljesítményét szektorálisan összehasonlító részekből amúgy kitűnik, hogy a kelet-európai mezőnyben Magyarország változatlanul a talán legkedvezőbb értékelést tudhatja magáénak. Különösen szembetűnő ez a gazdasági kritériumok esetében, amelyeknél tehát a legfontosabb újdonság a "működőképes piacgazdasági" lét befejezett tényként való megállapítása.



Csehországról, Szlovéniáról, Szlovákiáról és Lettországról úgy emlékeznek meg e pontnál, mint amelyek "piacgazdaságnak tekinthetők", azaz a kijelentésben van egy árnyalatnyi feltételes mód, Bulgáriáról, Romániáról -- s mellesleg Törökországról is -- pedig változatlanul az az egyértelmű vélemény, hogy ma még nem teljesítik e kritériumot.



Az egységes piaci versenykihívással a bizottság szerint mind az öt, régebbről tárgyaló kelet-európai jelölt ország "a közeli jövőben" képes lesz megbirkózni, közülük Magyar-, Észt- és Lengyelországnak arra van ehhez szüksége, hogy "fenntartsa eddigi reformjait", míg Csehországnál és Szlovéniánál a reformok "kiteljesítése és végrehajtása" a szükségesnek ítélt feltétel. A lett, litván és szlovák trió esetében ugyanezt -- szintén a reformok alakulásától is függően -- "középtávon" tartják ma még csak elérhetőnek.



Némi megrovást kapott viszont Magyarország és részben Lengyelország az infláció vártnál kisebb mértékű lefaragása miatt, és több országot is figyelmeztetni kellett a folyó fizetési mérleg magas hiánya miatt. Ami a működőtőke beáramlását tekinti, Magyarország továbbra is tartja első helyét az egy főre jutó hányad tekintetében, azonban konkrétan a tavalyi befektetéseket vizsgálva már csak az alsó harmadban végzett.



Cserébe a foglalkoztatás vonatkozásában a magyarországi helyzet volt tavaly az egyik legkedvezőbb. A jelentés ennek kapcsán kifejezetten a magyar példát állítja a többiek elé, hangsúlyozva, hogy a következetesen végigvitt, fájdalmas strukturális reformoknak nem marad el a munkahelyteremtő hatása sem.



A politikai kritériumok tekintetében a bizottsági elemzés összességében mindenütt az alapvető elvárásoknak való megfelelést állapított meg, a netán még problematikusabb területeken pedig komoly haladást rögzített (tipikus példa erre a kisebbségek helyzetének a rendezése). Kivételt képez ez alól a romakérdés, elsősorban Románia, Szlovákia, Csehország és Magyarország esetében (a legkritikusabb éllel a romániai helyzetet tárgyalva).



Többnyire mindenkinek dicséret járt a jogharmonizációban tapasztalt haladásért, erőteljesen hangsúlyozva viszont az adminisztratív kapacitás elégtelenségének elfogadhatatlanságát. Az egységes piaci ügyeket vizsgálva különösen nagy előrelépést jegyeztek fel a jelöltek többségénél a szabványosítás és az eredetigazolás vonatkozásában, ugyanez már nem mondható el a piacfelügyelet kapcsán.



Összességében elmondható, hogy valamennyi jelölt országnál alapvetően javulást tapasztaltak tavalyhoz képest. Az eltérés elsősorban ennek mértékében mutatkozott, a legjobban elmaradó Romániától a legkedvezőbbnek ítélt és ezért élenjáró magyar--észt és részben lengyel hármasig. A tárgyalásokhoz később csatlakozott "helsinki hatok" esetében Málta mellett Lettország és Szlovákia tartja vezető pozícióját, miközben komoly haladást jegyeztek fel Bulgária kapcsán is -- ám tekintettel a korábbi relatív elmaradásra, ennek mértéke még mindig viszonylag kevés volt az érdemi felzárkózáshoz.

Románia kapta a legrosszabb értékelést -- Útiterv a csatlakozási tárgyalásokra Tovább finomította az EU-bővítés lehetséges időbeli forgatókönyvét tegnap az Európai Bizottság. Egyfelől az országjelentéseket kísérő stratégiai elemzésében megerősítette, hogy 2002 folyamán be kellene fejezni a csatlakozási tárgyalásokat. Másfelől -- Romano Prodi szóbeli kiegészítésében -- közvetve támogatásáról biztosította az Európai Parlament azon elvárását, hogy a 2004-es újabb EU-parlamenti választásokon már az újonnan csatlakozók képviselőjelöltjei is indulhassanak. Rendkívül csekély eséllyel tehát akár 2003-ban is beléphetnek az első új tagok, a gyakorlatban azonban még a 2004-es dátum is optimista becslésnek bizonyul, nem hivatalos formában pedig szinte mindenki 2005-öt tekinti a legvalószínűbb dátumnak. Fóris György, Brüsszeli tudósítónktól-->