Elakad a francia nyugdíjreform

Franciaországban a magángazdaságban foglalkoztatottak időskori ellátásának alapját továbbra is a törvényileg szabályozott állami nyugdíjrendszer képezi. Kiegészítő juttatást a dolgozók és az alkalmazottak egy Arrco nevű alaptól kapnak, a vezető beosztásúak pedig egy Agirc nevű pénztártól. Egy további alap a közelmúltban visszavonultak pótlólagos ellátását finanszírozza. Mindhárom kiegészítő alapot a szakszervezetek és a munkaadók paritásos részvételére alapozott francia irányítási modell szerint kezelik.
A szociális partnerek között ismétlődően felszínre kerülő viták mostani szakaszában a munkaadók a bérmellékköltségek visszaszorítására törekszenek. Ennek legfőbb eszközét a nyugdíjkorhatár emelésében, pontosabban a 45 éves szolgálati idő általánossá tételében látják.
Akaratuk érvényesítése végett a munkáltatók azzal fenyegetőznek, hogy kivonulnak a nyugdíjbiztosítás irányításából, ami egyet jelentene az egész rendszer állam általi átvételével és igazgatásával. A munkaadók azzal érvelnek, hogy a korhatár megemelése nélkül 2009-től kezdődően gyorsan növekvő és kezelhetetlenné váló deficit terhelné a három kiegészítő alap gazdálkodását.
A szakszervezetek viszont egészen friss számításokra hivatkoznak, amelyek szerint a pénztárak még legalább 2013-ig többletet fognak felmutatni. Javítja alkupozíciójukat, hogy a munkaadói oldalon az utóbbi időben a kis- és közepes vállalatok ismét az üzleti kilátások romlásáról és ezzel együtt foglalkoztatási nehézségekről beszélnek, ami ellentmondani látszik a nyugdíjkorhatár emelését követelő nyilatkozatoknak. Rontja viszont a szakszervezetek pozícióját, hogy a kormány a jövő évi választások előtt aligha bocsátkozik vitába a nyugdíjreform mindig is kényes kérdéseiről, ami azt jelenti, hogy az érdekképviseletek ezúttal nem számolhatnak a baloldali kormány konkrét támogatásával.