Európa vezérelheti a növekedést

Az euróövezetbe tartozó államok növekedése 1997 és 2000 között átlagosan 2,8 százalékos volt. Ez ugyan elmarad az időszak 4,6 százalékos amerikai bővülésétől, ám lényegesen túlszárnyalja a kilencvenes évek közepének értékeit. Közben a foglalkoztatottság is jelentősen javult, gyorsabban, mint az Egyesült Államokban. Az 1997-es 11,6 százalékról 8,8 százalékra csökkent a munkanélküliség 2000 novemberére -- írja Martin Wolf a Financial Times hasábjain.
A változások mögött a fiskális és a monetáris stabilitás áll. A potenciális kibocsátás szintjén az euróövezet költségvetési hiánya csupán a GDP 0,6 százaléka lett volna tavaly. Ez az adat szintén elmarad az 1,7 százalékos amerikai többlettől, de lényegesen jobb a kilencvenes évek első felében olykor előforduló, 4 százalék feletti értékeknél. Emellett a maginfláció is megmaradt 2 százalék alatt, noha az euró gyengesége és az olajárak emelkedése kissé megnövelte a fogyasztói árindexet. Wolf szerint az európai gazdaság jobb állapotban van, mint az 1970-es évek eleje óta bármikor.
Noha az európai konjunktúra is túljutott csúcspontján, a lassulás több okból sem lesz olyan mértékű, mint a tengerentúlon. Az eurózóna exportjának mindössze 2,5 százaléka irányul az Egyesült Államokba. Az európai fogyasztók jóval kevésbé érzékenyek a részvénypiac ingadozásaira, megtakarításaik kisebb részét tartják vállalati papírokban. A fiskális stabilizáció is lezárult, és a monetáris unió GDP-jének 70 százalékát adó Francia-, Német- és Olaszország az idei évtől jelentős adócsökkentéseket határozott el. Emellett Európát még nem érte el a technológiai ágazat beruházási hulláma, így a befektetések visszaesése sem lehet igazán drámai. A Goldman Sachs tanulmánya szerint az Egyesült Államok 2 százalékos növekedése mellett Európa az idén 2,6 százalékra számíthat, míg Amerika stagnálása mellett is 1,9 százalékkal bővülne az euróövezet gazdasága.
Mindezek fényében az euró további erősödése valószínűsíthető, ami az amerikai lassulás miatt csökkenő olajárakkal együtt mérsékli az inflációs nyomást. Ez a bérkiáramlást is visszafoghatja. A Goldman Sachs 2 százalékos tengerentúli növekedés esetén lassú kamatcsökkentésekre számít az ECB részéről. Részben azért, mert az európaiak bíznak Alan Greenspanben, a Fed elnökében, részben pedig mert továbbra is aggasztják őket a monetáris aggregátumok növekedése és más, az inflációval kapcsolatos veszélyek. A tengerentúli nulla növekedés azonban az év végéig 4 százalékra szállíthatja le az ECB irányadó kamatlábát.
Wolf szerint az ECB-nek most előre kell tekintenie, és kevésbé aggódnia a fogyasztói árindex ideiglenes megemelkedése miatt. Ha az ECB azonnal reagál az amerikai lassulásra, olyan támogatást adhat a világgazdaságnak, amilyet a Fed 1998-ban és 1999-ben.