Aggodalomnak nyoma sincs

A növekedés lassulásának megállapításán túl nem hallattak aggódó hangot a hétvégi palermói G--7 csúcs résztvetői, ennek megfelelően gazdaságélénkítő tervet sem fogalmaztak meg. Nyilatkozatuk szerint a globális gazdaságban tovább hatnak azok a tényezők, amelyek kiváltották az utóbbi időben tapasztalt élénk növekedést. Az amerikai gazdaságról a pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök megállapították, hogy a gyengülő konjunktúra ellenére is alapvetően egészséges, ezért a folyamatban lévő fiskális és monetáris ösztönzéssel növekedési pályán tartható. Európát illetően hangoztatták, hogy a GDP-növekedési üteme 10 év óta először haladja meg az amerikait, ami mellőzhetővé tesz korrekciós lépéseket. Japán esetében ugyan néven nevezték az egyértelmű konjunkturális regressziós hajlamot, a Tokió által immár 10 éve sikertelenül alkalmazott fiskális élénkítés folytatását azonban nem sürgették.
A tanácskozásról szóló jelentések egyik legfőbb témájává Paul O''Neill egyik, az amerikai valuta árfolyamával kapcsolatos nyilatkozata lépett elő. Az amerikai pénzügyminiszter egy lapinterjúban kijelentette, hogy nincs erős dollár politika, amit kommentátorok a Clinton-kormányzat által szóban is többször megerősített és hivatalossá tett valutapolitikai kurzus feladásának minősítettek. Az értelmezés szerint O''Neill -- eddigi vállalatvezetői preferenciáit követve -- az exportőrök számára kíván mozgásteret teremteni a romló értékesítési lehetőségek közepette és ezért hagyná gyengülni a dollárt. A találkozón az amerikai gazdasági diplomácia markánsan új megnyilvánulásait hozta. A korábbi pénzügyminiszterek (mind Lawrence Summers, mind Robert Rubin) nem fukarkodtak a többi állam gazdasági teljesítményének minősítésével és a gazdaságpolitikai receptek osztogatásával. O''Neill távolságtartó magatartását méltatva az ECB elnöke kijelentette, hogy nem nehezedett rá nyomás a jelenleg 4,75 százalékon álló irányadó kamat leszállítására. A legnagyobb elégtétel azonban a japán pénzügyminiszternek jutott. Kiicsi Mijazava megérhette, hogy az évtizednyi hasztalan fiskális ösztönzés -- és az ijesztően magas, 128 százalékos szintre felvitt államadósság/GPD mutató -- láttán senki sem kért egy másik, keresletélénkítő kiadási csomagtervet. Ehelyett egy új, a pénzmennyiség erőltetett növelését célzó monetáris politikai eszköz ("quantitative easing") alkalmazását javasolták az immár ténylegesen is csökkenő árak, illetve a deflációs hatás ellensúlyozására. A sugalmazott eljárás szerint az infláció, illetve a pénzellátás lépne elő legfontosabb gazdasági paraméterré, miközben minden eszközzel törekedni kellene a likviditás növelésére.