Láthatóan a "kiengedés" és a "bekeményítés" kettős politikájával igyekszik eredményt elérni a cseh és a lengyel kormány az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalásokon. Milos Zeman cseh kormányfő és Pavel Telicka főtárgyaló e hét elején, Jan Kulakowski lengyel főtárgyaló a múlt hét végén jelezte brüsszeli látogatása alkalmával, hogy kormányuk több területen is kész rugalmasabban fellépni.
Prágában és Varsóban is egyre határozottabban kirajzolódnak viszont azok a területek, ahol nem kívánnak tovább hátrálni. Érintett kormányilletékesek ennek kapcsán háttérbeszélgetések során úgy jellemezték a korábbi tárgyalási álláspontokban megfogalmazott mentességi igényeket, mint amelyekről esetenként kezdettől fogva tudni lehetett, hogy tényleges szükségességük legalábbis kérdéses -- ám a hazai nyomás eleinte nem tette lehetővé ignorálásukat --, máskor a hazai viszonyok vártnál gyorsabb fejlődése nyomán vált mostanra nélkülözhetővé az eredetileg tervbe vett derogációs védőpajzs. Emellett cseh és lengyel körökben sem titok, hol a legkisebb az esélye adott mentességi igények uniós elfogadtatásának: közülük némelyeket készek lesznek feladni, ennek időpontját azonban részben a tárgyalások alakulásától függően is választják majd meg.
Jól értesült lengyel források szerint a varsói kormány az asztalon lévő 41 átmeneti mentességi kérelem közel felénél -- legalább húsz esetben -- az igény visszavonására készül. A hazai viszonyok említett, vártnál gyorsabb fejlődése teszi lehetővé a gázszolgáltatás liberalizálására kért hároméves derogáció ejtését. Egyúttal valószínűleg csökkentik a 90 napos olajkészlet megteremtésére eredetileg igényelt nyolcéves türelmi időt is.
A környezetvédelmi fejezetnél több visszalépés lehetőségét is mérlegelik, így szinte bizonyos, hogy az EU-irányelvekben az ipari létesítmények számára előírt (környezetvédelmi szempontból) "elérhető legjobb technológia alkalmazásánál" Varsó végül kész lesz elfogadni a közösségi részről rögzített 1988-at induló dátumként. (A direktíva értelmében minden, ezt követően átadott ipari létesítménynél már az "elérhető legjobb technológia" elv alapján kell eljárni. Varsó eredetileg 1990-ben akarta megjelölni a kezdődátumot.)
Bizottsági források szerint Brüsszelben különösen kedvező visszhangra számíthat, ha a lengyel kormány valóban elszánja magát a versenyjogi fejezetnél kért mentességek újraértelmezésére. Eszerint Varsó módosítaná az állami támogatások és főleg a különleges gazdasági övezetek esetében eredetileg tervbe vett politikáját, mérsékelve a kedvezmények mértékét és megkurtítva az erre jogosultak listáját.
Mindezekkel összhangban az adózásnál is szűkítenék a különleges övezeteknek szánt adókedvezmények értelmezését. (Az EU--lengyel tárgyalások egyik legvitatottabb pontja jelenleg, hogy Varsó 2017-ig tartó derogációt kért az 1997-ig született -- külföldi befektetőknek jelentős adókedvezményt biztosító -- koncessziós megállapodások kifuttatására. Ez utóbbiak hatálya ugyanis több esetben is húsz évre szól.) Ugyancsak az adózást érintő lépés lehet az egyes folyóiratok és könyvek kiadásánál átmeneti ideig még fenntartani kívánt alacsonyabb áfakulcs ejtése.
A közlekedésben is várható bizonyos fokú lengyel visszavonulás: szintén a "belső megerősödés" jegyében háromról egy évre csökkentik a lengyel légiforgalmi társaság, a LOT védelmére szánt elzárkózást a piacok liberalizálásától, miközben nem kizárható hasonló mérséklési készség a vasúti tranzitdíjak fenntartása kapcsán sem. A közúti szállításban továbbra is fennmaradna a belföldi teherfuvarozást védeni hivatott hároméves mentességi igény, ám ugyanerről már lemondanának a személyszállításban (lengyel források szerint a különböző számításokból kitűnt, hogy ez utóbbi gazdasági súlya nem feltétlen teszi indokolttá tárgyalásokat terhelő kérés nyitva hagyását).
Értesülések szerint a lengyel kormány ugyanakkor megerősítette eltökéltségét bizonyos "minimumelvárások" fenntartása mellett. Így Varsóban továbbra sem hajlandóak engedni a külföldiekkel szembeni földvásárlási tilalom tizennyolc éves fenntartásából, miközben az agrárfejezetnél elfogadhatatlannak tartják a gazdáknak járó közvetlen közösségi támogatások akár csak átmeneti megkérdőjelezését is.
Jan Kulakowski ugyanakkor sokakat meglepett a neves brüsszeli kutatóintézetben, az Európai Politikai Tanulmányok Központjában (CEPS) tett némely engedékenyebb kijelentésével. Így a lengyel főtárgyaló -- igaz, személyes véleményeként -- nem tartotta kizártnak, hogy a személyek szabad áramlásának tárgyalásakor az EU végül eltérő rezsimekben fog megállapodni az egyes jelölt országokkal (a hivatalos lengyel álláspont kategorikusan elveti ennek lehetőségét).
Azt is elismerte, hogy jóllehet a többször is leszögezett varsói törekvés tizenegy újabb fejezet ideiglenes lezárása ebben a fél évben, ám úgymond arra nincsen garancia, hogy ez végül valóban ennyi is lesz majd. A főtárgyaló láthatóan rugalmasabb megközelítése egyes vélemények szerint általában is a korábbiaknál pragmatikusabb hozzáállás felülkerekedését is sugallhatja a lengyel tárgyalási stratégiában.
A cseh derogációk kapcsán -- prágai kormányforrások szerint -- szintén a hátországnak a vártnál erőteljesebb fejlődése nyithat utat az energiapiac azonnali, csatlakozás után EU-szintet felvállaló liberalizálásához. Készen áll három környezetvédelmi mentességi igény ejtése is: az egyik a felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű nitráttartalmára kért derogáció, a másik a felszíni vizekre nézve veszélyes anyagokkal kapcsolatos EU-direktíva átvételét akarta késleltetni. A harmadik esetben a természetvédelmi direktíva kapcsán eredetileg kért "pozitív derogáció" feladása várható Prágától.
Az agrárfejezetnél három kérelem ejtését fontolgatja a cseh kormány, míg az adózás esetében a távközlésre kért alacsonyabb áfakulcs és a benzinre igényelt mérsékeltebb jövedéki adó kapcsán készülnek engedményre. Értesülések szerint ugyanakkor a cseh kormány semmilyen további újabb visszalépésre nem lesz kapható a környezetvédelmi joganyagra kért további derogációk esetében (a legtöbb cseh mentességi igény ennél a fejezetnél fogalmazódott meg, többnyire 2005--2010-es, egy esetben 2012-es határidővel).
Brüsszelben hivatalosan egyelőre senki nem hajlandó becslésekbe bocsátkozni, hogy konkrétan milyen formában, mikor és milyen küszöbszinten túllépve éreztetheti várt pozitív hatását a jelöltek részéről elhatározott derogáció-visszavonás. (Lengyel kormánykörökben például élénk vita folyik a követendő tárgyalási taktikáról: nevezetesen, hogy egyoldalú visszavonásokkal célszerű-e lépéskényszerbe hozni az EU-delegációt, avagy előbb ki kell várni, hogy milyen engedményeket kész a másik oldal tenni.)
Szlovén és észt diplomaták mindenesetre arra számítanak: országuk számára most fordulhat termőre az, ahogy kezdettől fogva igyekeztek a derogációs kérések számát minimumszinten tartani. Észt diplomáciai források ennek kapcsán nem titkolják, hogy volt abban tudatos tárgyalási stratégia is, ahogy Tallinn mindig hangsúlyozottan eltérő "derogációs politikát" igyekezett követni a cseh--lengyel--magyar hármashoz képest.
Tallinnban és Ljubljanában úgy vélik, hogy mivel csak kevés követelésük van asztalon, messzire eljuthatnak az év végéig. Brüsszeli megfigyelők ugyanakkor rámutatnak e felfogás gyenge pontjára is: részint a túl sok "problémamentesnek" minősített bevállalás felvetheti a végrehajtási képesség ellenőrzésének fokozottabb igényét az EU részéről. Emellett, ha csak olyan derogációk vannak a jelölt ország kezében, amelyekből nem szívesen enged -- márpedig szlovén részről például hangoztatják, hogy mindaz, amit a környezetvédelmi és az agrárfejezet kapcsán kértek, az ő szemükben nem lehet alku tárgya --, számukra is behatárolhatja a tárgyalási mozgásteret.