Masszív adócsökkentés a gazdagoknak
A recessziós félelmek és várakozások eloszlatása végett az adócsökkentést január 1-jei, visszamenőleges hatállyal léptetik életbe, és igyekeznek a változást levont adóelőlegekben a lehető legkorábban érvényesíteni. A terv egyik legfontosabb pontjaként négyre csökkentenék a jelenlegi öt adózási sávot, mégpedig úgy, hogy a mostani 15, 28, 31, 36 és 40 százalékos kulcs helyett sávonként 10, 15, 25 és 33 százalékos elvonások szerepelnének.
A tervet méltatva Bush hallgatósága figyelmébe ajánlotta, hogy a jövedelmei egyharmadánál nagyobb arányú adót a legnagyobb keresetűeknek sem kell fizetniük. A terv részeként a gyermekenkénti, jelenlegi 500 dolláros évenkénti adó-visszatérítést fokozatosan 1000-re emelik, és növelik a kedvezmény igénybevehetőségének felső jövedelemhatárát.
A reformnak a jövedelemadóra való korlátozását az elnök gazdasági tanácsadója azzal indokolta, hogy az van a leginkább szem előtt, és ilyenformán ettől várható a legnagyobb keresletélénkítő hatás. Lawrence Lindsey kizárta, hogy kiegészítésképpen a tőkeérték-növekmény adóját is mérsékeljék. Ugyancsak hiányzik a programból azoknak a bérarányos közterheknek a csökkentése, amelyek a társadalombiztosítási (az ottani alapnyugdíj-) szolgáltatások forrását képezik.
Maga Bush a kampány idején még csak 1,3 milliárd dolláros -- tíz évre szóló -- adócsökkentést helyezett kilátásba, szemben a demokraták és annak elnökjelöltje által szorgalmazott néhány száz milliárd dolláros változattal szemben. Ez utóbbi mellett állást foglalva korábban a Fed is a hatalmasra duzzadt -- csúcspontján hatbillió dollárhoz közelítő -- államadósság leépítését részesítette volna előnyben. Legutóbbi kongresszusi meghallgatásán azonban Alan Greenspan, a Fed elnöke kijelentette, hogy az évenkénti költségvetési többletek lesznek olyan mértékűek és arányúak, amelyekből az adósság leépítése mellett adócsökkentésre is lehet jelentős összegeket szánni, "ha a konjunkturális helyzet indokolja".
Bírálják viszont az elnök tervét a demokraták, s azzal érvelnek, hogy az adócsökkentés 43 százalékát a lakosság leggazdagabb 1 százaléka kapná. Válaszában az elnök kijelentette, hogy a reformnak nem szabad diszkriminálnia a nagyobb jövedelműeket, és a sikert sem szabad büntetnie. A kérdéssel kapcsolatban a Washington Post ismertet egy számítást, amely szerint az adók 80 százalékát a legjobban kereső 20 százalék fizeti be. A lap egyúttal emlékeztet arra, hogy a legmagasabb adókulcsot Kennedy elnök szállította le a korábbi 90 százalékról, majd Reagan a hatalomra jutása előtt alkalmazott 70 százalékról.
