Orosz-ukrán háború: Moszkva döntő csapásra készülhet, mindent bevetnek
Minden eddiginél pusztítóbb orosz légitámadás érte Ukrajna elektromos hálózatát, energiatermelő egységeit. Moszkvai források szerint általános, az egész országra kiterjedő kikapcsolásos rendszert kénytelenek az ukránok bevezetni. Kijevi források ezt nem erősítik meg, de elismerik a pusztítást. Az orosz–ukrán háború tárgyalásos lezárása egyelőre nem látszik. A nyugati vezetők egy része inkább önkritikát gyakorol, de kérdés, hogy ez elvezet-e a megoldáshoz.
Oroszország most taktikát váltott, amit ukrán források is megerősítenek. A légitámadásokban növelik a taktikai ballisztikai rakéták (alapvetően az Iszkander mintájú, hivatalosan 500 kilométeres hatótávolságú egylépcsős fegyverrendszerek) arányát, a Sahid–136-os „hagyományos”, lassú, zajos, belső égésű kis motorokkal meghajtott drónok és fegyvertelen kísérőik, alteregók, a Gerberák (ezek a Sahidokra hasonlítanak, és az ukrán légvédelem kifárasztására törekednek) rovására.
Orosz–ukrán háború: Moszkva döntő csapásra készül?
Eszerint Moszkvának elegendő tartalékai vannak a mintegy ötvenezer dollárba kerülő Sahidoknál egy nagyságrenddel drágább, nagyobb, pontosabb és pusztítóbb Iszkanderek tömegesebb bevetésére. Elképzelhető, hogy
- Oroszország minél gyorsabban dűlőre akarja vinni az ukrán háborút,
- katonailag legyőzni Kijevet,
- politikailag jelenlegi formájában felszámolni Ukrajnát,
- meggátolni NATO-tagságát,
- gazdaságilag alárendelni, megakadályozva Kijev csatlakozását az EU-hoz.
Az Iszkanderek ballisztikus rakétaformája, a hatszoros hangsebességre képes 9K720 (NATO regisztrációs neve: SS–26 Stone) ellen az ukrán lég- és rakétavédelem nagyon nehezen tud védekezni. Míg a Sahidok 40-50 kilogrammos robbanófejet (egy 155 milliméteres gránát súlya, hatóereje) hordoznak, addig az Iszkanderek 480–800 kilogrammos, tehát egy jó nagyságrenddel nagyobb robbanófejjel repülnek. És felszerelhetők hagyományos (kémiai) robbanófejjel vagy nukleáris töltettel. Ukrajnát aggasztja, hogy az Iszkander-család cirkálórakéta-változatát, a 9K729-est Moszkva bevetheti (vagy már be is vetette) Kijev ellen.
Elemzők szerint a Sahidok pontossága vitatott, egyesek akár több száz méteres eltérést is jeleznek, ugyanakkor az Iszkanderek 5-7 méteres pontossággal találják el a célt.
A Sahidok lassúak. Különböző források 185-től 340 kilométer per óra csúcssebességűnek írják le őket. Idén nyár óta Oroszország sugárhajtású motorral felszerelt Sahidokat is bevet, amelyek nagy gondot okoznak az ukrán lég- és rakétavédelemnek. Sebességük megközelíti a hangsebességet azaz négyszer-ötször gyorsabbak a légcsavaros Sahidoknál. Jurij Ignat, az ukrán légierő szóvivője nem is árulja el az új Sahidok sebességét, csak annyit mond: gyorsabbak az óránkénti 500 kilométeres szintnél.
Az orosz–ukrán háború legérzékenyebb pontja továbbra is a pénz. Ukrajna pénzforrásai az amerikai visszavonulással érezhetően megcsappantak, ezért a kijevi katonai-politikai vezetés is érzékenyebb az „adjonisten-fogadjisten” problémakörre. Azaz
egy ötvenezer dolláros drónra ne lőjenek ki egy ötmillió dolláros ellenrakétát
(mondjuk egy Sahid 136-osra egy PAC-3 Patriotot). Ez Oroszországnál is szempont, bár Moszkva ráutaltsága a szövetségesei (Kína, Észak-Korea, Irán) anyagi segítségére nem mérhető össze Kijev kiszolgáltatottságával.
Stoltenberg önkritikája
NATO-körökben is nagy gondot jelent az Ukrajna-dilemma megoldása. Jens Stoltenberg ex-NATO főtitkár szerint meg lehetett volna előzni a véres és roppant drága fegyveres összecsapást.
Stoltenbergnek az is álmatlan éjszakákat okozott, hogy azt hitte, vezetése alatt omlik majd össze a NATO.
Stoltenberg Christiane Amanpour világhírű amerikai tévés személyiséggel beszélgetve felvetette, ha annak idején, a kezdeti időszakban erőteljesebb nyugati fegyverszállítmányokat kapott volna Ukrajna, sok ukrán fiatal életét lehetett volna megmenteni. (Stoltenberg 2014. november 1-jétől volt a NATO főtitkára 2024. november 1-jéig.)
A beszélgetésből kiderül, hogy
- Stoltenberg hibának tartja, hogy a Nyugat már 2014-től vonakodva segített Ukrajnának. Kezdetben csak „nem halálos” (non-lethal) eszközökkel.
- Ukrajna igazából csak 2024-től kapott ilyen értelemben valódi segítséget.
- Obama amerikai elnök szintén vonakodott a nagymérvű beavatkozástól, és véleményét az akkori nyugati vezetők többsége osztotta is – mondta Stoltenberg.
Nem akartunk harckocsikat, harci gépeket szállítani…. de ez időközben megváltozott
– tette hozzá. „És ami magamat illeti, többet is tehettem volna a katonai támogatás fokozásáért” – zárta az interjút a norvég politikus (https://www.instagram.com/reel/DQFYwFFignZ/).
Megkezdődött a nyugati vezetők aktív önhibáztatása az orosz előretörés megakadályozásában? Egyelőre korai lenne ezt kimondani. De annyi biztos, hogy ez a kibontakozó irányzat korrekcióra ösztönözheti az USA nélküli Nyugatot (az EU-t és a NATO-t). Ez veszélyeket rejthet, és a katonai konfliktus kiterjedését is hozhatja.
Példátlan lépés Putyintól: tartalékosok százezres tömege mozdul az orosz finomítókat védeni – Kijev mást gyanít
Oroszország 150 ezer tartalékossal őrizteti majd a finomítókat. Az ukrán dróncsapások ellen frissen bevetett tartalékosok legalább húsz régióban szolgálnak majd. Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin már november elején aláírta a mozgósításukra vonatkozó új törvényt.
