Minimálisra zsugorodott a vagyon

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a napokban fejezte be az 1992. évi megalakulástól 2000. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozó vizsgálatát a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnál (MNÜA). Míg a jelentés korábban nyilvánosságra került munkaanyag konkrétan is megnevezte a felelősöket az egyes szabálytalanságokért, addig a végleges anyag már csak pozíció szerint említ felelősöket. Így a jelentés azt állapítja meg, hogy különböző mértékben terheli felelősség a MNÜA kuratóriumának illetve a Hunguest Rt. és a -- a Hunguest Rt. által alapított -- Hunguest Hotels Rt. igazgatóságának korábbi tagjait, ám alapvető felelőssége a Hunguest Rt. korábbi elnök-vezérigazgatójának van. De a felelősek az alapítvány fő céljainak meghiúsulásáért a közreműködő minisztériumok döntés-előkészítő apparátusai is, áll az ÁSZ-jelentésben.
Az 1992. szeptember 30-án az alapítványnak átadott ingatlanok nyilvántartási értéke 4 milliárd forint volt, ám időközben az ingatlanokról készült értékbecslések szerint az induló vagyon tényleges értéke megközelíthette a 12 milliárd forintot. A vizsgálat időpontjában a MNÜA-nak már csak 42 millió forint értékű vagyon volt a tulajdonában.
A MNÜA az ingatlanvagyon kezelésére létrehozta a Hunguest Rt.-t, amely rövid idő alatt túlnőtt megalapítóján. A vizsgálatot végzők megállapításai szerint a Hunguest Rt. a stratégiai döntések egy részét a kuratórium megkerülésével hozta meg. A Hunguest Rt. igazgatóságának, illetve vezetőinek az információk megfelelő átcsoportosításával sikerült elérniük, hogy javaslataikat a kuratórium szinte mindig változtatás nélkül fogadja el. A Hunguest Rt. presztízsjellegű beruházásokkal -- mint az Orbánhegyi úti irodaház -- , kiadásokkal terhelte meg forrásait. Ezek között említi a jelentés, hogy a vezetés belföldi használatra 34 hónapra bérelt repülőgépet, más szállodatársaságok költségarányainak többszörösét tették ki a reklám- és marketingköltségek. Megalakulása óta a Hunguest Rt.-nél az értékesítés nettó árbevétele 2,9 milliárd forintot, működési költségei és egyéb ráfordításai 4 milliárd forintot tettek ki. Az rt. eszerint 1,1 milliárd forinttal többet költött saját működésére, mint amekkora összegű működési bevételt elért.
A vizsgált időszakban a költségeken belül a személyi jellegű ráfordítás 686 millió forint volt, ami az összes költség 17 százalékát tette ki. Ezen belül kiugróan magas volt a felső vezetők -- követelménnyel alá nem támasztott -- javadalmazása. 1993--99 között a három felső vezető összesen 164,1 millió forint bruttó jövedelemhez jutott. 1998-ban a két vezérigazgató számára az igazgatóság 20 millió forint nyereséghez kötötte a premizálást. Ez az 1997-évi saját tőke 0,5 százalékának, az 1998. évi saját tőke 0,2 százalékának felelt meg. A vizsgálatot végzők megállapítása szerint ez még minimális követelménynek sem tekinhető. Az rt. adózás előtti eredménye 40 millió forint lett, a két vezetőnek kifizetett prémium bruttó összege pedig 13 millió forint volt. Ez az összeg járulékaival együtt megközelítette a követelményként meghatározott 20 millió forint nyereséget.
Az üdülővagyon sorsának alakulásában három meghatározó szerződést említ a jelentés. Ezek a MNÜA és a Hunguest Rt. 1993. évi megállapodása az üdülőingatlanok ingyenes használatáról; Az Eravis-csoporttal kötött szindikátusi szerződés; a Hunguest Hotels Rt.-vel kötött vagyonkezelési szerződés. Az Eravis-csoporttal kötött szerződés kapcsán említi az anyag, hogy a Hunguest Rt. 1996. december 17-i igazgatósági ülésén döntést hozó igazgatósági tagokat felelősség terheli a Hunguest Hotels Rt. többségi tulajdoni része, ennek kapcsán a rendelkezési jogosultságnak az elvesztése miatt. Felelős a Hunguest Rt. elnök-vezérigazgatója azért is, mert a tulajdonos felhatalmazása nélkül kötött szindikátusi szerződéssel kedvezőtlen helyzetbe hozta a Hunguest Rt.-t és rajta keresztül a MNÜA-t.