Nem működik az európai agyelszívás

Az eddig "csupán" 1,7 milliósra becsült hiánytól való óriási eltérés lehetetlenné teszi a kérdés megoldását pusztán a képzés felgyorsítása által. Emiatt hamarosan "európai bevándorlási politikáról" kell beszélni -- jelezte a probléma súlyát Lorenz Fritz, az osztrák iparszövetség főtitkára. Több európai kormányfő is utalt rá, hogy a témáról komolyan tárgyalni kell, ami a -- szelektív -- bevándorlás melletti európai platform kialakulását vetíti előre. Az unió állam- és kormányfőinek március végi nem hivatalos találkozóján alighanem európai mobilitási munkacsoport felállításáról döntenek, mely 2005-ig szóló tervet dolgozna ki a munkaerőpiac -- részleges -- megnyitására.
Az eddigi tapasztalatok ugyanakkor kizárják az unióba való tömeges vándorlás lehetőségét a rendszerváltó gazdaságokból. Sem az EU korábbi bővítésének tapasztalatai, sem a átalakuló országok közötti, a nyugatra tartónál jóval intenzívebb mozgás nem valószínűsíti ezt a forgatókönyvet -- derül ki az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) most közzétett jelentéséből.
A magyar informatikai piacot eddig sem az európai, sem az amerikai szakemberhiány nem mozgatta meg. Ennek oka részben az, hogy itthon is a szükségesnél kevesebb a jól képzett informatikus, s ma már a magyar cégek is versenyképes fizetést ajánlanak. A múlt nyáron indított németországi csábítás kevesebb mint 500, az amerikai pedig alig 150 hazai szakembert vitt el az itthoni kínálatból. Egyre inkább terjed viszont az a megoldás, hogy a külföldi cégek Magyarországra hozzák szoftverfejlesztésüket, és outsourcing keretében a hazai szakemberek távmunkában végzik a tevékenységet.

Erre az egyik legszemléletesebb példát az IBM szolgáltatja Székesfehérváron, ahol információink szerint mintegy 200 fő végez ilyen tevékenységet német pénzintézetek számára. A hazai szakma véleménye szerint egyfelől ma már közel sem olyan vonzóak a kinti ajánlatok, különösen, ha figyelembe vesszük az ottani megélhetési költségeket. Gondot okozhat azonban az is, hogy a németországi ajánlatok legtöbbje német nyelvtudást is elvár, márpedig a hazai szakemberek többsége az angol szakmai nyelvet beszéli.
A "Lisszabon-stratégia" -- a leendő portugál elnökség Európa információs felzárkózatatását célzó programja -- elengedhetetlen feltétele megfelelő számú informatikus biztosítása az európai gazdaság számára. A tervet veszélyeztető informatikushiány az igények robbanásszerű felmerülésén és a képzés hiányosságain túl általánosabb okkal is magyarázható. A kontinens elöregedése miatt fellépő szakemberhiány más területeken is érezteti hatását.
Az Európai Unióban a szakmai képesítések kölcsönös elismerésén nyugvó rugalmas rendszer kiépítése a cél. A nyugdíjak határokon túli folyósításának lehetősége is növelheti a lakosok külföldi munkavállalási kedvét.
Kevésbé mobilizálható ugyanakkor a kelet-európai országok munkaerőállománya -- derül ki az OECD jelentéséből. Az egyes országrészek közötti jelentős bér- és fejlődésbeli különbségek ellenére az országon belüli mobilitás a térség egészére jellemzően rendkívül alacsony. Ez a tény is azt erősíti, hogy a személyek szabad mozgásának enedélyezése aligha szabadítaná kivándorlók tömegét Nyugat-Európára, az ettől való félelmek megalapozatlanok.
A kormányoknak éppen az eddig elhanyagolt határmenti együttműködést kellene erősíteniük. Ez érvényes nem csak nyugat-kelet viszonylatban, de a közép-európai országok egymással határos régióira is. Az átlátható jogi keretekkel segített integráció hamarabb számolná fel a bérkülönbségeket, és hozzájárulná az érintett térségek gazdasági fejlődéséhez.
Az átalakuló gazdaságok némelyike maga is egyre kedveltebb célpontja a munkát kereső külföldieknek. Bár a régióban Bulgária mellett Magyarország könyvelhette el a foglalkoztatottság legnagyobb arányú, 29 százalékos csökkenését, ma a magyar a térség legalacsonyabb munkanélküliségi rátája. Vonzó úticél ugyanakkor Csehország is.
A rendszerváltó gazdaságok a külföldi munkavállalók számát és státusát tekintve három csoportba oszthatók. Egy részük maga is folyamatos bevándorlással szembesül nyitottságának köszönhetően. Ebbe a kategóriába tartozik Cseh- és Magyarország, mely utóbbi számos országból, nem utolsó sorban ázsiaiakból fogad bevándorlókat. A második csoportot a rosszabb gazdasági helyzetben lévő, és a csekély számú betelepülő ellenére is elzárkózást tanúsító Bulgária és Románia alkotja. A köztes esetet Lengyelország és Szlovákia jelentik. Az elsőben a jelentősebb kivándorlás több betelepülővel jár együtt, míg a másodikban meglehetősen alacsony az áttelepülők száma. A munkaerőpiacot jellemző mutatók ugyanakkora különbségeket tükröznek a régión belül, mint amekkorák az EU tagállamai közötti differenciák, ami azt valószínűsíti, hogy a munkaerőpiaci helyzeten túlmutató más okai is vannak a régión belüli, a nyugatra irányulónál erőteljesebb migrációnak.
A közép- és kelet-európai országok számára viszonylag új jelenség az intenzív migráció. Részben ez magyarázza a hatékony kezeléséhez szükséges jogszabályok hiányát. Az EU-hoz való közeledés azonban az eddigi bevándorlási politika felülvizsgálatát követeli ezektől az államoktól, és a kapcsolatok új alapokra helyezését a kibővített unión kívül maradó államokkal. Ez az ilegális foglalkoztatás jelentős visszaszorulását eredményezheti.