Túlbecsli az inflációt a régi módszer
Meglepetéssel szolgált a német statisztikai hivatal a múlt év második felében: 1999-ben a foglalkoztatottak száma a korábban közzétettnél 1,8 millióval, azaz 5,1 százalékkal nagyobb volt. Kitűnt, hogy már 1998-ban 3,6 millióval, vagyis 10,5 százalékkal többen álltak alkalmazásban, mint azt az előző két revízió előtt hitték -- írja a Dresdner Bank kiadványa.
Felvetődik a kérdés, vajon a gazdasági növekedés mutatója is kisebb-e a valóságosnál. Az Egyesült Államokban 1996-ban a Boskin professzor által vezetett szakértői csoport megállapította, hogy a hivatalos statisztika évi 1,1 százalékponttal túlbecsüli a tényleges inflációt. Nyolc módon változtattak a fogyasztói árindex számítási módján. Ezek közé tartozott, hogy a személyi számítógépek árát korrigálták: a piaci árat a termék legfontosabb jellemzői alapján több részre bontották, és e részek árát regressziós eljárással külön-külön becsülték meg. Ezt hívják hedonikus elemzésnek, amely révén figyelembe tudják venni a gép hasznosságának növekedését, amely a megtestesült műszaki fejlődés eredménye, és amelyet le kell vonni az árból.
A második módosítás azt fejezi ki, hogy a háztartások kereslete miként módosul az árak, az ízlés változása és az új termékek bevezetése következtében. Az így számított indexet nevezik magánfogyasztási deflátornak.
A Dresdner Banknak a növekedési indexek javítását ismertető tanulmánya a Bundesbank 1998. évi jelentésére hivatkozva azt írja: ha a német növekedési mutatót az amerikai módszerek felhasználásával módosítanák, az inflációt mutató index 3/4 százalékpontos tévedést jelezne. A Bundesbank szerint az információs technika mérésének amerikai módszerével számítva 1991-hez képest az ebbe az ágazatba fektetett német reáltőke évente 27,5 százalékkal nőtt, szemben a hagyományosan számított 6 százalékkal.
A számítás nehézségeire példa a német informatikai import-export, fogyasztás és befektetés értékének összevetése reálárakon. Feltűnő a kivitel és a behozatal értékének eltérő trendje annak következtében, hogy a számlák alapján figyelembe vett importárak jobban mutatják a tényleges áresést, mint az árjegyzékekből vett exportárak összesítése. Ez csökkenti az export és az egész GDP növekedésének indexét. Általában a már említett 3/4 százalékponttal nagyobb lenne a növekedés, aminek következtében kisebb volna a különbség Németország és a hedonikus statisztikai módszert alkalmazó más ipari országok (például az Egyesült Államok, Franciaország) növekedési indexe között.
