Az olajársokk után az Egyesült Államok gazdaságának a vártnál kevésbé puha földet érése sem hagyja érintetlenül az Európai Unió gazdaságát. A bizottság azonban csak korlátozott hatásokkal számol. Bár a hivatalos előrejelzés csupán 1,6 százalékos amerikai növekedést valószínűsít, megfelezve az őszi 3,3 százalékos jóslatot, a sokk transzmissziós mechanizmusa a kereskedelemre korlátozódik. A tengerentúlra irányuló export pedig csak az EU GDP-jének 3 százalékát jelenti. A lassabb amerikai importnövekedés európai bővülésre gyakorolt közvetlen hatását 0,25 százalékpontra becsülik az elemzés szerzői. Emellett a 2,8 százalékos növekedési jóslat számításakor az exportcsökkenésnek az állóeszköz-beruházásokat lassító hatásával is számoltak.
A bizottság összességében kedvezően ítéli meg a növekedési kilátásokat. A nagy gazdaságok közötti ütemkülönbségek nőnek ugyan, de kevésbé, mint a feltörekvő piaci válságot követően. A bruttó hazai termék bővülési ütemének csökkenését nagyrészt a nettó export redukálódásának tulajdonítja a prognózis. Tavaly a kivitelben még alig mutatkoztak a világgazdasági lassulás jelei, a második fél évben számottevően lanyhult viszont a magánfogyasztás. Az idén a háztartások költekezése meghatározóvá válik a növekedés fenntartásában. A 2000-ben az olajár-emelkedés következtében elszenvedett vásárlóerő-veszteségért az idén és jövőre is kárpótlást nyújtanak az adócsökkentések, a nagyobb reálbér-emelkedés és a foglalkoztatás erőteljes bővülése.
Utóbbit illetően 1990 óta a legjobb évet hagyta maga mögött az EU. Tavaly közel 2,8 millió új álláshelyet teremtettek az unió területén működő vállalkozások. Bár a kisebb gazdasági dinamika és a szakemberhiány némileg lelassítja a folyamatot, az idén és jövőre összesen 3,9 millió új álláshellyel számol az előrejelzés. A munkanélküliség így 2002-re 7,2 százalékra csökkenhet az EU-ban, főleg Francia-, Görög- és Spanyolországban lehet jóval kevesebb munkanélküli.
A bizottság az elmúlt éveket jellemzőnél nagyobb ütemű, 3,2 százalékos nominális béremelkedésre számít az unióban. Ez részben a munkaerő-piaci fejlemények következménye, részben a tavalyi, várakozásokat meghaladó infláció kompenzációja. Az egységbérköltségek növekedése ugyanakkor nem fogja vissza a vállalati profitok növekedését, sőt a költségek reálértelemben tovább mérséklődnek.
A tavalyi, harmonizált index szerinti 2,3 százalékos fogyasztói áremelkedés után ez évben 2,2 százalékos lehet az infláció az euróövezetben, és alig kisebb, 2,1 százalék az EU-ban. Hiába a globális lassulás, az olajárak mérséklődése, a maginfláció felkúszása miatt csupán 2002-ben kerülhet újra az Európai Köponti Bank 2 százalékos küszöbértéke alá az inflációs mutató értéke. Valamelyest mérséklődnek ugyan a tagállamok közötti különbségek, de az ír, a holland és a portugál drágulás mértéke továbbra is felfelé lóg majd ki az európai mezőnyből.
Az uniós országok államháztartásának mérlege a harmadik generációs mobiltelefonok koncessziós díjai nélkül is javult. Az UMTS licencekért az idén már jóval kisebb összeg folyik majd be a költségvetésekbe, az egyszeri bevételeket is tartalmazó mérleg így a 2000. évi 1,2 százalékos többlet után a GDP 0,2 százalékára rúgó hiányt mutat majd az idén az EU egészére vetítve. A fiskális lazulás oka elsősorban az, hogy a német és a holland adócsökkentés hatása már az idén érezhető lesz. A nagy többletet produkáló államok pedig, mint például Nagy-Britannia is, hajlamosabbak feladni a szigort. Az effektív adózás csökkenése nem veszélyezteti a költségvetési konszolidációt, mert a növekedés elég bevételt generál.
A tanulmány utal a kockázatokra is: a rendkívül alacsony amerikai megtakarítási ráták és a folyó fizetési mérleg óriási hiánya miatt nem zárhatók ki további heves tőkepiaci vagy árfolyam-ingadozások. Ezek következménye a most előre látottnál erőteljesebb lassulás is lehet Európában. Bár az EU termék- és munkapiacai a deregulációnak köszönhetően egyre rugalmasabbak, a fogyasztói és üzleti bizalom negatív változása leállíthatja a növekedés belső motorjait.