A befektetőknek érdekes az euró

A munkáspárti kormány nem szeretné, ha a brit választási kampány az euróról szólna. Tony Blair kormányfő személy szerint is elkötelezett a közös valuta mellett, míg William Hague, a toryk vezére igyekszik kihasználni a szigetlakók viszolygását az európai fizetőeszköztől. Ő sem mond azonban annál többet, mint hogy a fontnak még egy parlamenti ciklusnyi időt kell kapnia -- írja a Financial Times.
A szeptemberi dán referendum politikusok által sokszor hangoztatott tanúsága az volt, hogy a gazdasági előnyök bemutatása nem elegendő a lakosság meggyőzéséhez. A dán döntésben szerepet játszhatott, hogy a lakosság -- a fő politikai erők, számos szakszervezeti vezető és a média nagy részének európártisága ellenére -- tartott a kis állam "kiszolgáltatottságának" növekedésétől. Pedig a monetáris politika feladása Dánia esetében ugyanattól a -- jegybanknak kis mozgásteret biztosító -- rendszertől való búcsút jelentette volna, melynek határait Magyarország alig két hete tágította ki.
Svédországban a 2002 szeptemberében esedékes választások előtt semmiképpen nem tartanak népszavazást az EMU-csatlakozás kérdésében. A kormányzó szociáldemokraták elkötelezettek az euró mellett, de a svéd polgárok gondolkodásában már az 1995-ös EU-ba lépés is a jóléti állam -- korábbi gazdasági nehézségek kikényszerítette -- leépítésével kapcsolódott össze. Anna Lindh külügyminiszter szerint döntő mozzanat lesz a lakosság meggyőzésében az eddig láthatatlan pénz érméinek és bankjegyeinek megjelenése a jövő év elején -- utalt a politikusnő közelmúltbeli nyilatkozatára a Reuters.
Nagy-Britannia a Munkáspárt forgatókönyve szerint először kormányszinten döntene arról, megérettek-e a feltételek az ország EMU-tagságára. A két év múlva esedékes vizsgálódás arra terjedne ki, vajon kimutatható-e a szigetország és az euróövezet gazdasági konvergenciája, elég mozgástere maradna-e Nagy-Britanniának a külső sokkok kivédésére, és kedvező lenne-e a belépés a befektetésekre, a pénzügyi szolgáltatásokra és a munkahelyek számára.
A Nagy-Britannia és az eurózóna gazdasági ciklusai közötti különbségek eltűntek -- vélekedett Robert Barrie, a CSFB közgazdásza. A növekedés és az infláció üteme hasonló, az irányadó kamatlábak különbsége pedig a legcsekélyebb az euró indítása óta. Az angol üzleti világ dicsérettel illeti a jegybank függetlenségét és monetáris politikáját, emellett úgy vélik, az EMU-csatlakozásból profitálnának. A 350 legnagyobb vállalat több mint 80 százaléka ugyan sem bevétele, sem nyeresége emelkedésére nem számít, de csaknem a megkérdezettek fele várja a cég piaci értékének növekedését. Elemzői vélemények szerint is a külföldi tőke megfontoltabb beáramlását kockáztatja a szigetország, ha túl sokáig marad ki az EMU-ból. A lakosság azonban egyre elutasítóbb, pedig a Munkáspárt elképzelése szerint Nagy-Britanniában is a választók mondják majd ki a végső szót euróügyben.
Ami az eurózónát illeti, a dán elutasításkor Hans Eichel német pénzügyminiszter még joggal számíthatott rá, hogy a közös pénz árfolyamára szinte semmilyen hatással nem lesz a kis ország kívülmaradása. Svédország és különösen Nagy-Britannia esetében azonban más a helyzet. Mindkét gazdaság bebizonyította az utóbbi években, hogy képes dollártízmilliárdokban mérhető nagyságú közvetlen befektetéseket vonzani, de az EMU-n kívülről érkező beruházók ma még nem euróra váltják valutájukat. Bár a monetáris unió indítása előtt úgy tűnt, a kétsebességes Európa emlegetése a maastrichti kritériumok teljesítésében lemaradó EU-tagok riogatására szolgált, a jelek szerint a keleti bővítéstől függetlenül is tartós maradhat ez az állapot.