Egységes elbírálást akarnak

Brüsszeli vélemények szerint a bővítési folyamat előrehaladtának újabb kézzelfogható jele, hogy a kohéziós alapokkal foglalkozó rendezvény lényegében már a 2007-től kezdődő új közös EU-költségvetés körüli alkudozás jegyében zajlott. Bizottsági vezetők, valamint tagállambeli és jelölt országokból érkezett politikusok két napon át már a leendő nagyobb létszámú EU kohéziós politikáját vitatták meg, a jövőbeni viták "főpróbáját" tartották.
A felszólalásokat ugyanakkor visszatérően átszőtték aktuálpolitikai szempontok is, különösen az elmúlt hetekben elhíresült, a jelenlegi regionális támogatások szinten tartását követelő spanyol memorandum fényében.

A viták legfontosabb tanulsága szerint 2007-től legalább három dolgot kell majd összeegyeztetni: meg kell tudni őrizni a felzárkózási alapok EU-szintű kezelését (nem lehet szó a regionális politika "nacionalizálásáról"), egyenlő elbánást kell biztosítani az új tagoknak (kizárt a "kétütemű" kohézió), és a mai kedvezményezett térségek nem válhatnak "statisztikai veszteseivé" a szegényebb tagtársak megjelenésének.
Mindez ugyanakkor logikus módon vezet el egy negyedik, aligha elkerülhető következményhez: a kohéziós politikára fordítható jelenlegi maximális GDP-hányad -- a tizenötök bruttó hazai össztermékének 0,45 százaléka -- valószínűleg nem lesz elég mindennek finanszírozására, azaz szükségessé válhat az eddigi hozzájárulások növelése.
A legtöbb jelölt ország gazdasági fejlettsége elmarad az uniós átlagtól, és a bővítési folyamat egyik hozadékaként régióiknak esélyt kell kapniuk a felzárkózásra. Mindez azonban két dolgot is feltételez: az egyik, hogy 2006 után, az új közös költségvetés keretében nem alkalmazhatnak eltérő politikát az újabb tagállamokkal szemben, a másik: a gazdagabbaknak készen kell állniuk a szolidaritás terheinek viselésére -- fejtette ki egyebek között Günter Verheugen a brüsszeli kohéziós konferencia ülésén.
Az EU bővítési biztosa egyúttal szükségét érezte aláhúzni, hogy nézete szerint a jövő reformvitáiban két alapelv megkérdőjelezhetetlen marad, a szubszidiaritás és a szolidaritás. Különösen az utóbbit lényegében minden felszólaló erőteljesen védelmében vette. Romano Prodi bizottsági elnök szerint a szolidaritás az EU lényegét jelenti; Michel Barnier, a regionális ügyek felelőse pedig hangoztatta: ez a kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az EU több egyszerű közös piacnál.
Megfigyelők szerint mindez egyúttal a kohéziós politika bizonyos fokú "nacionalizálását" célzó német törekvésekre is válaszul kívánt szolgálni. Miként Barnier kertelés nélkül ki is mondta: az a megközelítés, hogy mindenki törődjön magával, működhet Bajorország vagy a leggazdagabb francia régió, Ile-de-France esetében, de a szegényebb térségek és országok számára ez az út nyilván járhatatlan. A biztos arra is emlékeztetett, hogy ennek szem előtt tartása a tagországok érdeke is, egy ettől eltérő politika ugyanis a tömeges bevándorlás bátorítását, a biztonság és stabilitás veszélyeztetését eredményezheti.
Az újabb tagok támogatása ugyanakkor nem mehet a mai kedvezményezettek rovására sem -- érzékeltette a fórum több résztvevője. Elisa Ferreira portugál tervezési miniszter például egyfelől hangsúlyozta, hogy országa a bővítés pártján áll, és azzal is egyetért, hogy az újonnan csatlakozók megfelelő támogatásban részesüljenek, mivel a "szolidaritás, a kohéziós politika és a demokrácia megerősítése kéz a kézben jár".
Másfelől viszont nem rejtette véka alá, hogy a portugálok is "olyan életszínvonalat akarnak, mint Francia- vagy Németország polgárai. És ez mit sem változik a bővítéssel." Ennyiből Portugália számára elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi régiók tényleges felzárkózása pusztán statisztikai okok -- a jogosultsági küszöbszint mechanikus változása -- miatt lelassuljon -- mutatott rá.
Utóbbi felvetés jogosságát a jelen lévő európai bizottsági vezetők is elismerték. Barnier például visszatérően utalt arra, hogy a jelenlegi tagországok elmaradottabb régióinak felzárkózása még távolról sem fejeződött be. Ennyiből a maga részéről úgymond legitimnek tekinti az igényt egy olyan "kiegyensúlyozott módszerre", ami kiküszöböli a besorolások pusztán statisztikai számítások változásán alapuló módosulását. Sietett leszögezni ugyanakkor, hogy mindezt a 2007-től kezdődő újabb időszakra érti, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a leendő új kohéziós politikára vonatkozó gondolkodást mesterségesen össze akarják kapcsolni a jelenleg zajló bővítési folyamattal.
Ennyiből szavai szerint a mostani konferencia -- miként az Európai Bizottság januári kohéziós jelentése is -- egy olyan vita megalapozását célozza, amelynek talaján a brüsszeli testület 2003-ra, vagy még inkább 2004-re előterjesztheti javaslatát a regionális politika reformjára. A januári jelentés már felvázolt számos lehetséges opciót, anélkül azonban, hogy bármelyik mellett állást foglalt volna.
Barnier szerint a végső eredményt keretbe foglaló újabb Agendát várhatóan a 2005-ös EU-csúcson véglegesítik majd, aminek már a mai jelölt országok is minden bizonnyal tevékeny résztvevői lehetnek. Arra azonban biztos nem lesz mód, hogy az 1999-ben elfogadott berlini Agenda 2000 tételein menet közben bármit is változtassanak -- húzta meg a regionális politikával kapcsolatos találgatások reális horizontját az EU biztosa.