EIU: romló versenyképesség, kisebb tőkevonzás

Több ponton vitatják az általunk megkérdezett szakértők az Economist Intelligence Unit -- Magyarország szempontjából pesszimista -- véleményét, mely szerint az ország működőtőke-vonzó képessége középtávon romlani fog. Az EIU három kockázati tényezővel magyarázza véleményét, hogy bár az ország potenciálisan évi 2,7-2,8 milliárd dollárnyi tőkét lenne képes bevonni, kedvező esetben 2, rossz esetben jó, ha 1,5 milliárd jön majd az elkövetkező években. Egyben versenyhelyzetünk e téren a régión belül romlani fog. Mindezt pedig a politikai stabilitás, a politikai környezet és a munkaerő-piaci fejlemények kockázatával magyarázza a kutatóintézet.
Semmi jel nem mutat arra, hogy a befektetői érdeklődés mérséklődött volna Magyarország felé -- száll vitába az EIU jelentésével Pongorné Csákvári Marianna, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Az idén 2-2,5 milliárd eurónyi működőtőke érkezik majd az országba, mondta, hivatkozva az eddigi tényadatokra és a -- minisztériumban is lecsapódó -- folyamatos és az elmúlt években megszokott mértékű érdeklődés tényére.
Az év első három hónapjában összesen 1006 millió eurónyi közvetlen működőtőke érkezett Magyarországra. Tavaly ugyanebben az időszakban a 256 milió eurót rgisztráltak. (Az összehasonlítást nehezíti, hogy a Matáv körülbelül 300 millió eurós tulajdonosi hitelt vett fel a MacTelben történt tulajdonszerzése érdekében, amit így csupán átfolyó tételként lehet minősíteni, mintsem valós tőkebeáramlásnak.) A helyettes államtitkár is elismeri, hogy a számokból még egyáltalán nem következik, hogy az idén az első három hónap teljesítményének négyszeresére, azaz 4 milliárd euró körüli működőtőkére lehet számítani. Annyi tény: az elmúlt években évente 1,8-1,9 milliárd euró körüli volt az összes beáramlás.
A tulajdonosi hitelek nélküli 519 millió euró csak mintegy 440 millió dollárnak felel meg, s ha ennek durván négyszerese érkezne az idén az országba, akkor érnénk el a kilencvenes évek második feléig megvalósult éves tőkebeáramlási szintet -- hívja fel ugyanakkor a figyelmet Csáki György, a GKI vezető kutatója. A Világgazdaságnak nyilatkozva úgy vélekedett: a magyar gazdaságban valóban megvan az EIU által feltételezett tőkevonzási potenciál, ám különböző okok miatt a megvalósulás rendre elmarad ettől.
1998 óta a különféle kormányzati gesztusok nem éppen bizalomerősítőek a befektetők szemszögéből, nem látszik stabil gazdaságpolitikai irányítás, sorolta az EIU-hoz hasonló indokait.
Csáki szerint ahhoz, hogy a meglévő lehetőségeket az ország ki tudja használni, több kormányzati lépésre volna szükség. Egyebek között arra, hogy az állam finanszírozással vállaljon szerepet az átképzésekben és a betanításokban; az ipari parki programon belül az eddiginél komolyabb infrastrukturális fejlesztésekben. Bővíteni kellene az ITDH lehetőségeit, beleértve a külföldi kereskedelmi szolgálati irodahálózatot, sok befektetési vásárt és road-show-t kellene szervezni; s el kellene gondolkozni azon, hogy a tízéves beruházási adókedvezményt lejárta után milyen -- nemzetközi vállalásainkkal kompatibilis -- ösztönzőkkel "váltják majd ki".
Az EIU a tőkevonzó képesség csökkenése mellett a versenyképesség romlására is számít a következő években. Ennek okait a szervezet a forint reálárfolyamának felértékelődésében, a gyorsan növekvő bruttó bérekben és a lassuló termelékenységnövekedésben látja. A vállalati felmérések szerint -- állítja az EIU -- egyre növekszik azon vállalatok száma, amelyek az alacsonyabb bérköltségű területekre történő áttelepülésen gondolkoznak.
A következő két évben (euróban kifejezve) 25 százalékkal növekszik majd a munkaegységköltség, gyorsabban, mint a régió bármely országában. Az üzleti környezet romlásával együtt ez a jelenség oda vezet, hogy Magyarország 700-800 millió dollárral kevesebb tőkét fogad majd, mint amennyire képes lenne.
Csáki nem ért egyet azzal, hogy a termelékenységre jutó bérköltség növekedése miatt Magyarország romló helyzetbe kerülne. Példaként említette, hogy a járműiparban a magyarországi bérek a németországinak nyolcada-kilencede, miközben a termelékenység eléri az ottani szint 75-85 százalékát. Nem véletlen -- említ egy elektronikai példát --, hogy a Samsung Németországból Magyarországra telepíti tv-összeszerelő üzemét, vagy hogy a GE Tunsgram Írországból és Ausztriából idehozza gyártókapacitását.
A magyar gazdaság versenyképessége a régión belül a legjobb -- állítja Pongorné Csákvári Marianna, hivatkozva a közelmúltban megjelent világ-versenyképességi évkönyvre, amelynek listáján hazánk a 27. helyet foglalja el. A gazdaság helyzetét, a kormányzati, illetve az üzleti hatékonyságot és az infrastruktúra állapotát együttesen tükröző világranglistán Csehország a 35., Lengyelország a 47. helyet foglalja el.