Két tűz között

A budapesti kerületek helyzetét alapvetően meghatározza egyrészt a fővárossal szembeni alárendeltség, másrészt az, hogy a városrészek egyre kevésbé vonhatják ki magukat a kormány és Budapest háborújából.
A főváros és a kerületek közötti legélesebb vitát minden évben a forrásmegosztás, azaz a 24 budapesti önkormányzatnak együttesen járó pénz elosztása jelenti. Az elosztás nem feladatarányosan történik, így nem csoda, hogy a kerületek elégedetlenek Budapest módszerével. A főváros vezetőinek az az állítása persze igaz, hogy Budapestet egyre szigorúbban sújtják a kormányzati megszorítások. Ám ettől függetlenül igazságtalan, hogy a fővárosi közgyűlés a kerületek véleményének figyelembevétele nélkül dönthet. A rendszerváltás utáni első négy évben, 1994-ig a kerületek többségének egyetértése volt szükséges a forrásmegosztáshoz. Nem mondom, hogy akkor minden városrész elégedett volt, de a fővárosnak legalább 12 kerületet meg kellett nyernie a döntéshez.
Persze a pártpolitika és az önkormányzatom érdekeinek ütközése nemegyszer hozott már nehéz helyzetbe, s szerintem így van ezzel sok polgármester. Engem a szocialista párt jelöltjeként választottak ere a posztra a kerület lakói. Hat évvel ezelőtt épp a szocialista--szabad demokrata kormány volt az, amely lehetővé tette, hogy a főváros a kerületek többségének egyetértése nélkül dönthessen a forrásmegosztásról. Jelenleg épp végszavazás előtt van a parlamentben egy fideszes képviselő önálló indítványa a városrészek egyetértését igénylő megoldás visszaállításáról, amelyet magam is támogatok. Budapestet 1994 óta MSZP--SZDSZ koalíció vezeti, s nemegyszer a saját pártom fővárosi frakcióját is győzködnöm kell egy-egy ügyben. Meggyőződésem, hogy budapesti érdek nem létezik kerületi érdekek nélkül.
Sok esetben a kormánypártokhoz tartozó polgármesterek dolga sem lehet könnyebb. Ott van például a XI. kerület. A városrész lakóinak nagyon jó lenne, ha ott a 4-es metró megépülne. A kormány nem támogatja a metróépítést. A kerület polgármestere pedig a Fidesz színeiben lett a városrész első embere.
Ami a XV. kerületet illeti, az idén 11 milliárd forint az önkormányzat költségvetése, ám ebből mindössze 800 millió jut fejlesztésre, a többit az intézmények működtetésére, a szolgáltatások fenntartására kell kifizetnünk. Sajnos a fővárosi fejlesztések gyakorlatilag nem érintik ezt a kerületet. Az infrastruktúra tekintetében még mindig megdöbbentő különbségek vannak a belső és a külső városrészek között. A csatornázatlan területek fejlesztését is úgy tudjuk megoldani, hogy úgy állapodtunk meg a fővárossal: mi fizetjük a csatornaépítés felét, bár a beruházás nem a kerület tulajdonába kerül. Külön fizetünk évi 22 millió forintot a Budapesti Közlekedési Részvénytársaságnak a Palota-járat üzemeltetéséért is: ez a körjárat -- óránként indulva -- érinti a kerület minden fontos pontját, illetve intézményét.
A kerületben jelentős befektetések indultak meg. Nálunk épült a Pólus Center. A Pólussal szemben jövőre adják át Budapest legnagyobb bevásárlóközpontját, az Asia Centert, amely ötszintes, 250 ezer négyzetméteres lesz. Ugyanott épül egy divat-nagykereskedelmi centrum is. Emellett vannak még nagy szabad területeink, amelyek szintén fejlesztésre várnak. A kerületbe települt vállalkozások jelentős iparűzési adót fizetnek, de ez az adó Budapesten a fővárosba folyik be, s a forrásmegosztáson keresztül jut vissza a városrészekhez. Így mi sajnos kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit a helyi vállalkozások befizetnek.
Városrészünk két legnagyobb gondja olyan milliárdos beruházásokhoz kapcsolódik, amelyeket helyi forrásból semmiképpen nem lehet megoldani. Az egyik a kerületünkben található hulladékégető, amelynek mérgezőanyag-kibocsátása messze az engedélyezett határértékek felett van. Hatása a környező kerületeket, illetve a Budapest környéki településeket is érinti. A főváros 1993 óta ígérgeti a füstgázmosó beépítését, de azóta sem történt semmi. Persze 1998 óta külön nehezíti a dolgot a Környezetvédelmi Minisztériumban az állandó miniszter- és szakembercsere, illetve a kormány és a főváros közötti ellentétek. Ezt a helyzetet azonban ennek ellenére kötelessége lenne megoldani mind a kormányzatnak, mind a fővárosnak. A másik nagy környezetvédelmi problémánk az M3-as autópálya bevezető szakasza. A mi kerületünkön megy át Észak-Magyarország forgalmának jelentős része, a környéken elviselhetetlen a zaj, de máig sem építettek zajvédő falat, s nem telepítettek zöld növényzetet. A Széchenyi-terv elvileg tartalmaz ilyen jellegű környezetvédelmi pályázatokat is. Ismételt sürgetésemre a főváros talán megpróbál támogatást szerezni erre a célra, de már látom, hogy ez az ügy is rendkívül lassan megy majd.
Budapest és a kerületek közötti ellentétek megoldását én egyrészt abban látom, hogy a fővárosi közgyűlésben mindenképpen meg kellene jelennie a közvetlen kerületi képviseletnek. Emellett sokkal pontosabban kellene tisztázni a feladatokat a főváros és a kerületek között, amivel szerintem sokkal igazságosabbá lehetne tenni a források elosztását. Persze mindehhez szükség van törvényi szabályozásra, így nem látom esélyét annak, hogy 2002 előtt érdemi változások lehetnének.