Növekedésközpontú kamatpolitika

Az amerikai monetáris politika irányítói a kilencvenes évek második felében egyre világosabban fogalmazták meg a köztudatba új gazdaságként bevonult jelenséget. A megelőző időszakénál erőteljesebb, szerény inflációval kísért amerikai gazdasági bővülés mozgatórugója az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, ezek termelékenységnövelő hatása volt a Fed szerint. A legutóbbi 50 bázispontos csökkentést indokló kommentárban is következetes maradt Alan Greenspan Fed-elnök és csapata, hangoztatva, hogy a termelékenység korábbi dinamikus növekedése ugyan megállt az év elején, de a hosszabb távú trend "nagyrészt érintetlen" -- idézi a The Wall Street Journal Europe.
Látszólag kevesebb figyelmet szentelt a Fed az infláció kérdésének, bár már annak több hónapos szünet utáni említése is változást tükröz, utal rá a Financial Times. A fogyasztói árak kilencéves csúcsot értek el, de a monetáris döntéshozók szerint a lassulás miatt nem várható az árak elszabadulása.
A Fed döntéseit sok makrogazdasági adat befolyásolja, a kamatlépések célja az egészséges növekedés fenntartása. Az 1990--1991-es amerikai recesszió korrigálása kamatvágások hosszú sorozatát igényelte, majd több mint egyéves passzivitás után 1994 elején kezdett szigorodni a monetáris politika. Az évtized közepétől erőteljes fellendülés magyarázataként született meg az új gazdaság teória.
A robusztus termelékenységnövekedést felmutató amerikai gazdaság egészséges bővülésének fenntartása mellett azonban a Fednek már az ázsiai válság idején globális felelősséget kellett vállalnia. A mostani kamatcsökkentések első számú címzettje az Egyesült Államok, de a világgazdaság szempontjából sem mellékesek. Az 1998-as év végén végrehajtott kamatvágások elsősorban a külvilág megnyugtatását szolgálták. Elemzői vélemények szerint az Egyesült Államoknak akkor nem hiányzott a monetáris lazítás, ami további szárnyalásra ösztönözte a gazdaságot. Olyannyira, hogy Greenspan 1999 közepén váltásra kényszerült, előkészítendő a "puha földet érést".
Az új gazdasággal kapcsolatban fenntartásaikat hangoztatók szerint viszont éppen ez bizonyult végzetesnek. A szkeptikusok úgy gondolják, a kilencvenes évek sikertörténete a rekordmélységekbe süllyedő rövid távú piaci kamatok, a stabil energiaárak és az olcsó import folyománya. Ha a fellendülés a termelékenység növekedésének, és nem a gazdaságba juttatott olcsó pénznek az eredménye lett volna, a kamatcsökkentéseket megelőző monetáris szűkítés nem járt volna a most tapasztalható drámai hatással, véli David Friedman a Los Angeles Timesban közölt írásában.
A gazdaságból a Fed nyílt piaci bizottságához érkező jelzések továbbra is vegyesek. Az óriási fix kiadásokkal és viszonylag csekély változó költségekkel működő "új típusú" vállalatok készleteinek leépítése gyorsan halad, a fogyasztói bizalom sem rendült meg végzetesen. Az üzletemberek és elemzők véleménye megoszlik, vajon időben kezdte-e a monetáris lazítást a Fed, tekintettel a kamatcsökkentések legalább hat hónapos késéssel érzékelhető hatására. De az utóbbiak szerint az expanzív kurzus a vége felé közeledik, és a Fednek legkésőbb június végi ülésétől már az inflációra kell fordítania figyelmét.