További egyeztetésre van szükség

Az utóbbi hetek során kimunkált kompromisszumok eredményeként a szenátusi republikánusok eleve számítottak legalább tíz, demokrata párti törvényhozó társuk átszavazására. Ennek azonban az volt az ára, hogy a George W. Bush elnök által eredetileg javasolt tízéves, 1600 milliárd dolláros adócsökkentés helyett egy 250 milliárddal kisebb összegű és egy évvel hosszabb idő alatt teljesítendő program legyen a formálódó konszenzus alapja.
Az elnöki elképzeléseket egy további fontos pontban is revízió alá vonták a szenátusban. A republikánusokkal együtt szavazni hajlandó demokraták ugyanis kijelentették, hogy nem fogadják el a személyi jövedelemadó jelenlegi legnagyobb, 39,6 százalékos kulcsának 33 százalékra való csökkentését, mert az -- úgymond -- a legnagyobb jövedelműek helyzetét aránytalanul nagy mértékben könnyítené meg. A "mérsékeltnek" minősített demokraták 36 százalékban szeretnék megállapítani a szóban forgó kulcsot, amelyet véleményük szerint a két ház közötti különbizottsági egyeztetések nyomán sem lenne szabad 35 százalék alá vinni.
A vita végső kimenetelét még számos módosító indítvány teheti bizonytalanná. Egy republikánus és egy demokrata szenátor például együtt készült beterjeszteni egy javaslatot, amely szerint időközben felül kell vizsgálni a még hátralévő adócsökkentési és kiadásnövelő előirányzatok teljesítését, ha nem sikerülne törleszteni a szövetségi államadósság -- jelenleg 3000 milliárd dollárosra becsült -- nyilvánosan jegyzett, időarányos részét.
A tegnap, lapzártánk utáni időre jelzett szenátusi szavazás sem zárt le minden pontot. Mint a Bloomberg hírügynökség jelentette, a két ház különbizottságának kell döntenie olyan kérdésekben, mint az eddig házassági büntetőadóként említett formula kiiktatása, vagy az oktatási célú kiadások után járú adókedvezmények ügye. Külön egyeztetés eredményeként kerülhet a törvénybe az az elnöki javaslat, hogy az egyéni nyugdíjszámlára adómentesen befizethető összeget emeljék 5000 dollárra a jelenlegi 2000-ről. Ugyancsak nyitott marad az a kérdés, hogy miként tegyék állandóvá a vállalati kutatásokat ösztönző, jelenleg időleges jelleggel alkalmazott adókedvezményt.
Az adócsökkentési tervet elemezve a The Washington Post megállapítja, hogy elfogadása után a háború óta nem tapasztalt méretűre zsugorodik az amerikai szövetségi állam súlya a gazdaságban. A lap párhuzamot von a reagani adócsökkentéssel, és felhívja a figyelmet, hogy a nyolcvanas évek elején három év alatt vezették be a programot, amelyet akkor a katonai kiadások látványos felfuttatása és ezzel együtt az államadósság drámai mértékű növekedése kísért.