MacEwan szerint az amerikai üzleti szektor méretei és ereje vállalhatóvá teszik a szabadkereskedelmi ideológiát általánosságban, ám a részérdekek olykor ennek ellentmondó megoldásokat kényszerítenek ki, mint azt legutóbb az acélimport korlátozásáról szóló döntés mutatta. Hasonló ellentmondás figyelhető meg a globalizáció üdvözlése és a regionális kereskedelmi együttműködés erősítése között. Mivel a hangsúly az utóbbin van, ezért a regionális kooperáció nem csak segíti a gazdasági integráció globális szintre terjesztését, de olykor érdekütközést okoz az európai és ázsiai gazdasági térséggel. Ráadásul az amerikai kontinensre kiterjedő integráció kiépítése sem problémamentes, többek között az egész déli féltekén nagy tekintélyt szerzett Brazília érdekérvényesítő képessége miatt.
A jövőbeli tárgyalások kulcskérdése lehet, hogy Bush megkapja-e azt a különleges felhatalmazást a kongresszustól, melynek birtokában olyan egyezményt fogadhat el, amit a törvényhozás már csak elutasíthat vagy elfogadhat, a módosítás lehetősége nélkül. Ehhez a demokraták támogatására is szüksége volna, ám ők a munkakörülmények és a környezetvédelem kérdésével kötnék össze a tárgyalásokat. A probléma MacEwan szerint nem az üzleti szféra ellenállása, hiszen számukra az olcsó munkaerőnél lényegesebb kérdés a piacszerzés, inkább a szabadkereskedelmi ideológiához ragaszkodó republikánus kongresszusi tagok hajlanak nehezen egy effajta kompromisszumra.