Póznaügy a Legfelsőbb Bíróságon

A precedenspert végigvivő község sikerében települések sora reménykedik, hiszen Kemenesmihályfa nyomán eredményesen követelhetnek az áramszolgáltatóktól fizetséget a területükön elhelyezett villanypóznák után. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) szerint az ügy kimenetele az ország valamennyi települését érinti. Az önkormányzatok esetleges megalapozott követelése viszont súlyos terhet róna az áramszolgáltatókra. Az Édász például 5 milliárd forintra becsülte azt az összeget, amit a területén működő településeknek ki kellene fizetnie.
Első fokon a Győri Városi Bíróság elismerte Kemenesmihályfa igényét a közterületen működtetett villanypóznák utáni díjazásra. Az ítélet, illetve az önkormányzat keresetének alapjául az az alkotmánybírósági döntés szolgált, amely megsemmisítette az áramszolgáltató jogosultságát arra, hogy közcélú villamos műveit közterületen díjmentesen üzemeltethesse.
A kemenesmihályfaiak az Ab döntését követően eredménytelenül tárgyaltak az Édásszal, ezért rendeletben szabták meg a 6,1 millió forintos díj összegét. Az elsőfokú ítélet szerint az alkotmánybírósági határozat azokra a létesítményekre is vonatkozik, amelyeket a szolgáltató az Ab döntését megelőzően állított fel a közterületeken. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az önkormányzat nem állapíthat meg egyoldalúan bérleti díjat.
Másodfokon elvesztette a jogvitát Kemenesmihályfa. A megyei igazságszolgáltató fórum álláspontja -- szemben az elsőfokú bírósággal -- az volt, hogy az alkotmánybírósági döntésnek nincs visszamenő hatálya, tehát az azt megelőzően létesített vezetékjog díjmentességét nem érinti. A bíróság -- mivel az oszlopokat évekkel korábban állították -- döntését elévüléssel is indokolta. Az ítélet szerint egyébként is legfeljebb egyszeri kártalanításra lett volna lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem értelmében viszont az alkotmánybírósági határozat időpontja az irányadó, tehát az kihat az akkor meglévő vezetékjogra is. Kártalanítás -- érvel a beadvány -- nem az oszlop tényleges elhelyezéséért, hanem a vezetékjogért jár, aminek kérni kell az engedélyeztetését és bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Az engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számítandó az ötéves elévülési idő. Más kérdés, hogy a tapasztalatok szerint az engedélyeztetésről gyakran megfeledkezik a szolgáltató. Ilyen esetben azonban elévülésre nem hivatkozhat sikerrel. A felülvizsgálati kérelem kitér arra, hogy a vezetékjog nem csupán a közcélú villamos mű létesítését, hanem annak üzemelését is magában foglalja. Az üzemelés folyamatosan korlátozza az ingatlan tulajdonosát, amiért nem pusztán egyszeri kártalanítás, hanem esetleg rendszeres -- a közterület-használati díjhoz hasonló -- fizetség illeti meg.