Adminisztrációs buktatók

Az Ausztrália és Új-Zéland mellett nyolc európai tagállam összesen nyolcezer vállalatának adatát felhasználó felmérés a vállalkozások adminisztratív terheit a három leginkább meghatározó területen vizsgálta. Az adófizetés, a foglalkoztatás és a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatos kötelezettségek egy átlagos cégnél így éves szinten 27 500 dolláros kiadást jelentenek, ez egy alkalmazottra vetítve négyezer dollár költségnek felel meg. Az átlagtól leginkább a szerkezetében gyakran Magyarországhoz is hasonlított Portugália tért el: az egy vállalatra jutó teher 51 100 dollárral itt bizonyult a legnagyobbnak, míg az egy főre jutó 1300 dollár kiadás itt volt a legkisebb.
A költségek 46 százaléka az adóelőírások, 35 százaléka a foglalkoztatás, 19 százaléka pedig a környezetvédelmi szabályok nyomán keletkezett. Az adminisztratív terhek regresszív jellegéből adódóan a kisebb vállalkozásoknál a legnagyobb az ilyen kiadások aránya. Tapasztalatok szerint a húsz főnél többet foglalkoztató egységeknél ez a költség már egyre kisebb mértékű növekedést mutat, igaz ugyan, hogy a környezetvédelmi előírások döntő többsége a nagy ipari egységeknél jelentkezik.
A tanulmány készítői a kisebb vállalkozásokra nehezedő aránytalanul nagy terheknek alapvetően három egyidejű magyarázatát adják. Az első a költségek nagyságából adódik. Például egy könyvelő alkalmazása egy kisvállalkozásnál fajlagosan sokkal drágább, mint egy nagyobb társaságnál. Mivel a bevételhez képest a könyvelés költsége arányában nagyobb, az árrés pedig csökken, hosszú távon a növekedési potenciál is mérséklődik, és így növekszik a sebezhetőség. A második szempont, hogy a költségek növekedésével a megtérülés határa kitolódik, így sok, addig jövedelmező tevékenység is veszteségesnek bizonyul. Harmadsorban pedig a kisebb vállalatoknál a vezető kapacitásait sokban leköti, hogy neki kell az adminisztratív kötelezettségek betartására figyelnie, miközben a nagyobb cégek már megengedhetik maguknak, hogy külön szakembereket foglalkoztassanak erre a célra.
A vállalatok 60 százaléka úgy tapasztalja, hogy az elmúlt években növekedtek ilyen jellegű terheik. A jövőben megvan a veszélye, hogy ez a folyamat tovább tart, ugyanis miközben a kormányzat a társadalmi elvárásoknak megfelelve egyre csökkenti szerepét a magánszférát illetően, ez újabb nyilvántartási feladatok vállalatokra hárítását is maga után vonja -- vélik a tanulmány készítői.
Az elemzés összegzésképpen a vállalatok teljes árbevételének átlagban 4 százalékában határozza meg az adminisztratív kötelezettségek nagyságát, ami a közszférával kibővítve a bruttó hazai termék 3 százalékának felel meg. A számítások során e kiadások három vetületét vették figyelembe: a közvetlen ügyintézési költségek közé számít például a szükséges nyomtatványok beszerzése, a tőkeköltség például a környezetvédelmi előírások nyomán felszerelt szűrőberendezés költségét jelenti, az indirekt hatások címszó alatt pedig az adminisztratív ráfordítások miatti hatékonyságromlást és bevételkiesést számszerűsítik.
Magyarországon nem készült ilyen kimutatás, de rendszeresen vizsgálják a közterhek hatásait -- fogalmazott a Világgazdaság kérdésére Némethné Pál Katalin, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője. Tapasztalata szerint a hazai vállalatoknak a rendszerváltás nyomán már eleve magas volt az ilyen típusú igénybevétele a számviteli-pénzügyi szabályok folyamatos változása miatt. Erről a szintről azonban nem történt jelentős elmozdulás semmilyen irányba. A pályázati rendszerek ugyan további adminisztratív feladatokat adnak a vállalkozásoknak, de ezek Nyugaton is hasonló nehézségeket okoznak, így az ott szerzett tapasztalatok voltaképp az uniós csatlakozás felvezetésének is tekinthetők.
Minden egyéb gazdaságélénkítő intézkedésnél hatásosabbnak bizonyulhat egyszázalékos adó-, illetve járulékcsökkentés -- véli a kutatásvezető. Elismeri ugyan, hogy fix arányok és általános receptek nincsenek az adó mértékének csökkentésével elérhető költségvetési bevételnövekedésre, de meglátása szerint az elmúlt évek gazdasági bővülése esetleg megfelelő hátteret biztosított volna egy ilyen intézkedéshez. A szűkülő bevételek közepette ez a lépés azonban már késő lenne -- tette hozzá.
Az adórendszer kuszaságát jól példázza a GKI azon felmérése, amely arra derített fényt, hogy Budapesten komoly nagyvállalatok könyvelői sem tudtak a helyi iparűzési adó nyomán igénybe vehető kedvezményekről. Az állami hivatalok adatszolgáltatásával, illetve a szabályok átláthatóságával és hatékonyságával kapcsolatban a megkérdezett OECD-államok vállalatvezetői is igen kritikusan fogalmaztak. A tanulmány ennek nyomán "további vizsgálatokat és egységes intézkedésrendszert" szorgalmaz. Az OECD ilyen ajánlásai nem kötelező erejűek, a szervezet neve azonban képvisel olyan rangot, hogy az illetékes minisztériumokban vélhetően eljut a megfelelő kezekbe -- jelentette ki a kutatásvezető.