Újra életre kel a hidegháborús dzsungel, de a teremtője már nem kér belőle – létezhet még Metal Gear Kodzsima nélkül?

Megérkezett a Metal Gear Solid 3 remake-je, a Metal Gear Solid Delta: Snake Eater. A sorozat több mint 60 millió eladott példánnyal a videójátékok történetének egyik legnagyobb hatású franchise-a. A filmes átvezetőiről, filozófiai témáiról és sokszor negyedik falat áttörő húzásairól híres széria most egy új generációhoz szól, de az eredeti játék alkotója, Kodzsima Hideo már hiányzik a képből – és határozottan kijelentette, nem is tervezi, hogy leül játszani a remake-kel. Hogy megértsük, Kodzsima miért határolódik el ennyire a Snake Eatertől, mintegy tíz évet vissza kell ugranunk az időben.

Kodzsima és a Konami szakítása

Kodzsima Hideo a videójáték-ipar egyik legismertebb figurája. A Metal Gear sorozattal új szintre emelte a történetmesélést, de 2015-ben látványos és hangos szakításra került sor közte és kiadója, a Konami között. A háttérben a Metal Gear Solid V elszálló költségei (több mint 80 millió dollárra becsült büdzsé) és a kiadó egyre erőteljesebb kontrollja állt. 

A konfliktus odáig fajult, hogy Kodzsima neve lekerült a promóciós anyagokról, sőt a díjátadón sem engedték átvenni az elismerést. A Konami a következő években inkább mobiljátékokra koncentrált, a klasszikus franchise-ok – köztük a Metal Gear és a Silent Hill – pedig évekig pihentek. Kodzsima viszont új stúdiót alapított, a Kojima Productionst, és a PlayStation-exkluzív Death Strandinggel (és ennek idei folytatásával) bizonyította, hogy továbbra is képes formabontó projekteket letenni az asztalra.

Mi olyan szörnyű a Snake Eater remake-jében, hogy Kodzsima nem kér belőle?

A 2025-ben megjelent Metal Gear Solid Delta hűen követi a 2004-es klasszikust. A rajongók és a kritikusok is kiemelik: a dzsungel újra életre kelt, a grafika modern, az irányítás pedig korszerűbb lett. A fejlesztők ügyeltek arra, hogy a szinkronhangok és a történet érintetlenek maradjanak, a menürendszer és a kamerakezelés viszont a mai igényekhez igazodjon.

A kritikusok ugyan megjegyzik, hogy a tempó lassabb, mint a modern akciójátékokban, és néhány színvilágbeli változás vitát váltott ki, összességében mégis hűséges és tiszteletteljes újraértelmezés született.

A remake készítői azt mondják, nagyon szeretnék, ha Kodzsima kipróbálná a játékot, ő azonban határozottan kijelentette, hogy nem fogja. Egy interjúban elmondta, évente legfeljebb egy játékot próbál ki, idejét inkább filmekre, könyvekre és művészetre szánja. Véleménye szerint a játékipar túl sokszor nyúl vissza régi ötletekhez ahelyett, hogy új utakat keresne. Ez a kiábrándultság jól mutatja a feszültséget a kreatív vízió és a piaci logika között. Kodzsima számára a játék nem egyszerű termék, hanem médium, mely akkor fejlődik, ha mer újítani.

Tehát Kodzsima számára a Metal Gear Solid Delta: Snake Eater nem üti meg az ingerküszöböt, még úgysem, hogy egyik legnagyobb sikeréről van szó.

Megtelt a piac a remasterekkel és remake-ekkel

A Metal Gear Solid Delta nem egyedi eset, az elmúlt öt évben a videójáték-iparon valódi remake-hullám söpört végig. A nosztalgia és az idősebbé váló játékosgenerációk miatt a kiadók sorra porolják le klasszikusaikat, és születtek is sikeresek újragondolások:

• Resident Evil 2 (2019) és Resident Evil 4 (2023): mindkettő kasszasiker, előbbi több mint 12 millió, utóbbi 7 millió példányban kelt el.
• Final Fantasy VII Remake (2020): több mint 7 millió eladás, a Square Enix egyik legnagyobb dobása az évtizedben.
• Demon’s Souls (2020): a PS5 egyik nyitócíme, kritikai elismerésekkel.

Természetesen bőven akadtak olyan újrakeverések, melyekről sem a kritikusok, sem a játékosok nem vélekedtek jól. A GTA Trilogy – The Definitive Edition (2021) tele volt technikai hibákkal és grafikai anomáliákkal, ezek miatt pedig sokakban hatalmas csalódást keltett. A The Last of Us Part I (2022) már egy megosztóbb megjelenés volt, ugyanis egyik oldalról sok játékos feleslegesnek tartotta egy tízéves klasszikus teljes újraépítését, másik oldalról pedig a készítők elmagyarázták, számukra így teljes a történet, hogy az első rész is megkapta azt a technikai és grafikai minőséget, mint a második rész.

A remake-trend mögött pénzügyi logika is van: egy ismert névvel rendelkező remake-nek sokkal kisebb a kockázata, mint egy teljesen új címnek, ráadásul a nosztalgia biztos vásárlóerőt garantál. Az iparági elemzők szerint a remake-ek piaca évi több milliárd dolláros forgalmat termel, és a tendencia nem látszik lassulni.

Mitől lesz jó egy remake?

A kérdés, ami minden nagy újrakiadásnál felmerül: mi számít igazán jó remake-nek? A legtöbb szakértő és rajongó szerint az arany középút: megőrizni az eredeti szellemiségét, de modernizálni a játékmenetet és a látványt. A Resident Evil 2 vagy a Final Fantasy VII Remake jó példák erre: az előbbi hű maradt az alapokhoz, az utóbbi viszont bátran újraértelmezte a struktúrát, és ennek szinte minden rajongó csak örülni tudott.

Ez biztonságos választás a Konami részéről, amely most próbál visszatérni a nagy konzolos piacra.

A Metal Gear Solid 3 remake-je egyszerre hordozza magában a nosztalgia ízét és a modernizáció ígéretét. Kodzsima hiánya szimbolikus: miközben a kiadó a múlt sikeréből építkezik, az alkotó új horizontokat keres. A remake-mánia korában a Snake Eater új kiadása jó példája annak, hogy a nosztalgia működik, de a játékipar jövője továbbra is azon múlik, lesznek-e olyan bátor alkotók, akik új ötletekkel mernek előállni.