Az élvonalban az észt gazdaság
Észtország az index tanúsága szerint nemcsak beérte, de lehagyta az Európai Uniót a gazdasági liberalizáció terén. A balti államot a világ más részeiben is csak két kereskedőmetropolis, Hongkong és Szingapúr, valamint Új-Zéland előzi meg a listán, ezzel az ország nem csupán a rendszerváltók éllovasának címét érdemelte ki. Észtország az Egyesült Államokéhoz képest is liberálisabb rezsimet tart fenn a kereskedelem és a külföldi befektetések, valamint a bér- és árpolitika vonatkozásában.
Magyarország ugyan tíz helyet előrelépett a rangsorban, beérve a pontszámán rontó Csehországot, de Észtország mellett már egy másik balti rendszerváltó, Litvánia is megelőzi. A magyar pontszám javulásában szerepet játszott a kormányzati beavatkozás mértékének és a monetáris politikának -- tulajdonképpen az elmúlt évtizedbeli infláció átlagának -- kedvezőbb megítélése. A feketepiac viszont -- a pontszám tanúsága szerint -- valamelyest teret nyert a gazdaságban.
Az index történetének tanulmányozásából kiderül: Észtország már 1995-ben ott tartott a gazdasági liberalizációban, ahová Magyarország 2001-re érkezett el. Az idei értékelésben a balti állam hét területen múlta felül Magyarországot: a kereskedelempolitika, a közterhek, a monetáris politika, a tőkeáramlás és külföldi befektetések, a pénzügyi szektor, a bér- és árpolitika, valamint a szabályozás vonatkozásában. Egyformán értékelték a kutatók a két országban a tulajdonjogok helyzetét és a feketegazdaság kiterjedtségét, míg a kormányzati befolyást Magyarországon ítélték kisebbnek.
A szerzők összesen 156 ország egyenként 50 gazdasági mutatóját csoportosították a fenti tíz kategóriába, melyeket 1-től 5-ig terjedő skálán értékeltek, 1-gyel jelölve a legjobb osztályzatot. A gazdasági szabadságot a szerzők úgy értelmezték, hogy az a kormányzati kényszernek vagy korlátozásnak a szabadság fenntartásához és a polgárok védelméhez szükséges mértéket meg nem haladó szintje a termelés, az elosztás és a fogyasztás területén.
A jelentés szerzői külön is kiemelték a három balti államot, mint amelyek az index nyolcéves története során igen figyelemreméltó előrelépést könyvelhettek el. Magyarországnak némi vigaszt nyújthat, hogy karnyújtásnyira került a "Globális Szabadkereskedelmi Társaság" tagságától -- mely szervezet az intézet elemzőinek "találmánya", és a tagsággal a minden téren megfelelő gazdasági szabadságot biztosító államokat "jutalmazzák". A volt keleti blokkból egyelőre csak Észtország fér bele a tizenhármak illusztris társaságába, de Magyarország -- valamint Cseh- és Lengyelország -- "felvételét" már csak egyetlen terület akadályozza: a szabályozórendszert nem találták eléggé liberálisnak a kutatók. E mutató az új vállalkozások létrehozásának és működtetésének egyszerűségét, a cégekre vonatkozó munkaerő-piaci, környezetvédelmi, egészségügyi előírások összetettségét, valamint a bürokráciát érintő korrupciót méri.
Összességében 2000 óta kiteljesedett a gazdasági szabadság a világban, 73 ország kapott tavalyi osztályzatánál jobbat és csak 53 rosszabbat. A leginkább a feketepiacok kiterjedtségét tekintve romlott a helyzet tavaly óta. A jelentés készítői az idén először a Transparency International felmérésének eredményeit használták fel a feketepiaci aktivitás mérésére, mert azok a korábbi években erős korrelációt mutattak a Heritage Foundation kutatóinak megfigyeléseivel. A világelső Hongkong, de az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a tavalyinál valamivel rosszabb pontszámát is a feketepiaci aktivitás erősödése indokolta. Emellett folytatódott a tulajdonjogok védelme terén már tavaly is jelzett visszaesés, különösen Latin-Amerikában.
A világ gazdaságilag legszabadabb térsége, az Észak-Amerika--Európa régió egyes országai is kaptak kritikát a szerzőktől. A pontszámán rontó Franciaország esetében a kutatók a kormányzati gazdasági befolyás kiterjedtségét, főként a kisebbségi részesedéssel is egyes esetekben vétót biztosító állami aranyrészvények rendszerét bírálták. Hollandiában a szerzők szerint a jóléti rendszer bizonyos esetekben ésszerűtlenül gáláns és az ország részben a mesterségesen gerjesztett inaktivitás miatt kényszerül munkaerőimportra. Írország a jelentősen megugrott infláció miatt rontott osztályzatán, a szigetország mentségére szolgál azonban, hogy a kilencvenes években a leggyorsabb gazdasági növekedést mutatta fel az OECD-országok körében.
