Ellentmondásos a koronatanú vallomása
Sztecura, az ukrán--orosz maffia főnökének tartott férfi először azt mondta, hogy rendőrök kértek segítséget tőle a robbantásos merényletek megoldásához. Később viszont megerősítette eredeti vallomását, amely szerint ők keresték meg a rendőrséget Borisz Grubinnal (a másik tanúval,) mert az éjszakában őket gyanúsították a robbantásos merényletek elkövetésével. Arra a kérdésre azonban már nem tudott válaszolni, hogy Grubin mikor beszélt neki a "bombagyárról", és hogyan tartotta a rendőrséggel a kapcsolatot -- ugyanis Grubin közben éppen börtönben volt.
Leonid Sztecura kérésére engedte ugyanis szabadon a rendőrség Borisz Grubint, hogy részt vegyen az álvásárlásban. Ekkor azonban a rendőrségi akció már javában zajlott. A vallomásban levő ellentmondások Dietmar Clodo állításait támasztják alá. E szerint az sem tisztázott, hogy mi szükség volt Grubinra, ha igaz, amit Sztecura állított: személye volt a garancia arra, hogy Clodóék eladjanak egy bombát. Nem kizárható, hogy az "álvásárlás" csak ürügy volt, hogy Sztecura kimentse egyik alvezérét a börtönből.
A tárgyaláson jelen volt az ORFK szervezett bűnözés elleni szolgálatának egyik magas rangú munkatársa, aki a Világgazdaságnak elmondta: nyomozásaik alapján bizonyítást nyert, hogy nem Clodo a bombagyáros, hanem Leonid Sztecura, aki egyes rendőrök segítségével félrevezette az igazságszolgáltatást. Ma már ezt az álláspontot vallják közvetlen parancsnokai is.
A bíróság azonban nem adott helyt egyetlen olyan indítványnak sem, amely a rendőri "álvásárlás" hátterét kutatta (amellyel kapcsolatban felmerülhet még a törvénytelen adatszerzés, a provokáció lehetősége is), vagy Sándor István alezredes (Papa) szerepének tisztázására irányult. Az eljárás az eredeti vád nyomvonalán halad. Fordulatot értesüléseink szerint csak az eredményezhetne, ha a rendőrség indítványára az ügyészség új nyomozati eljárást kezdeményez, és az ellentmondások tisztázásáig visszavonja az eredeti vádat.
